Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Gecse Lászlóné: Ifj. Vastagh György magyar szürke szarvasmarha szobrai a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban (Tenyésztéstörténeti háttér)
vezettek törzskönyvet a gulya alapítása óta, melyben minden állat származása és vérrokona fellelhető volt. 1879-től háromrészes törzskönyvet alkalmaztak (4. és 5. sz. táblázat). 20 ' 21 A mezőhegyesi magyar szürke gulya szarvasmarhatenyésztésünkben olyan nagy szerepet töltött be, hogy az ország összes magyar gulyái szoros rokonságba kerültek vele, a bikabeszerzésnek a legfontosabb forrása lett. Évente nyilvános árverésen 50—70 bika került eladásra, valósággal versenyeztek egy-egy bikáért, 700 forintot is meghaladó összegeket fizettek érte. Az 1873. évi bécsi nemzetközi kiállításon érdemérmet és oklevelet kapott, 2 bika és 3 tehén pedig felvétetett a Settegast által kiadott „Thier-Album"-ba. Az 1876., az 1879. és az 1882. évi kiállításokon Mezőhegyes ugyancsak a legszebb egyedekkel jelent meg. 22 A szobrász által megmintázott „Fecske" nevű magyar tehén Debrecen város törzsgulyájában nevelkedett. A gulya 1882-ben Mezőhegyesről és az Almássy gulyából vásárolt egyedekből alakult. 23 Télen az Epreskertben, nyáron a Hortobágyon tartózkodott. A cél a tenyész- és igásállat előállítása volt. Az üszőket 4 éves korban vették tenyésztésbe. A tehenek frissfejős korban akár 10^—15 liter tejet is termeltek, de a tej elsősorban a borjúnevelést szolgálta itt is. Évenként kb. 10 tenyészbika és 25 növendéküsző került eladásra. A tenyészet több alkalommal kapott díjat, kitüntetést, valamint kiállítási érmet. (5. kép) Ifj. Vastagh György az Országos Magyar Gazdasági Egyesület rendelésére készítette el a „Huszár" nevű bika és a „Bimbó" nevű 7 éves tehén szobrát. Ezek az egyedek az erdélyi vagy dombvidéki magyar szürke marha típusát képviselik. (6. kép) A „Huszár" bika az erdélyi Mezőségen fekvő mezőzáhi tenyészet egyik jeles törzsbikája volt, akkori tenyésztője gr. Wass Albert. A gulya 1850-ben alakult részint a gr. Teleki János nagysármási tenyészetéből, később pedig Pejacsevics Péter gróf gulyájából vett a tulajdonos tenyészteheneket. Bikákat 1880-ban Almássy Kálmán gróf sarkadi („Galamb"), 1885-ben Vojnics Simon sarkadi („Sugár"), 1891-ben Schaumburg Daun Lippe herceg („Pajkos") és 1902-ben Almássy Imre gróf pusztaszenttamási („Káplár") gulyájából vásárolt. 24 Az apaállatok beszerzésénél a tenyésztő mindenkor nagy gondot fordított azok tiszta származására és korrekt testalkatára. Arra törekedett, hogy tervszerű beosztás alapján, az egyöntetűség fokozatos fejlesztésével az egyes hiányokat kiküszöbölje a gyorsabb fejlődés érdekében. Érdemes Jakab László vonatkozó véleményét idézni: „A szó igazi értelmében gulyabeli marha ez, melyből legjobb tenyészeteink keresve-keresik a bikákat, hogy állományukat javítsák, avagy minden aggodalom nélkül eszközöljenek vér felfrissítést velük. .. Tenyésztőjük a haladás útján a határt nem lépte túl, és azon kettős célt, hogy jó igás és a hizlaló takarmányt jól értékesítő legyen, szerencsésen és lehetőleg magas fokon elérte". 25 21 WELLMANN O. 1926. 110. p. 22 MMM. Képzöműv. Gyűjtemény Ltsz. 53.301.1., 53.302.1. 23 HREBLAI E. 1911. 66. p. KT. 24 JAKAB L. 1905. 98. p. 25 HREBLAI E. 1911. 66. p. KT.
