Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

V. Góz Gabriella: A szarvasmarha törzskönyvelés fejlődése Magyarországon (1900—1940)

1936. október 12—14. napjain a szarvasmarhák törzskönyvelésének egységessé tétele céljából megrendezett nemzetközi értekezleten dr. Wellmann Oszkár törzskönyvelési rendszerét fogadták el, amely ezzel a „Nemzetközi Egyezmény" alapja lett. A korszerű állattenyésztés és annak minőségi fejlesztése törzskönyvelés nélkül nem lehetséges. Ezt igazolták azok az eredmények is, amelyek a válságos gazdasági időszak ellenére az 1938—39-es években bekövetkeztek. A kötelezően előírt törzskönyvön kívül az egyezmény az elit- és aranytörzskönyv vezetését is lehetővé tette. A törzskönyvbe való felvételnél általános kívánalom volt, hogy a felvétel a haladás irányának megfelelően történjék. Ahol már a rendszeresített bírálatot bevezették, a minősítésnek ez a módja a külföldre eladott tenyészállatokra nézve is elegendő volt. A törzskönyvi nyilvántartásba bejegyzett állatokat az azonosság biztosítása céljából megfelelő módszerrel kellett megjelölni. A törzskönyvelő szervezetek a törzskönyvbe felvett állatokat és azok utódairól származási lapot, törzskönyvi kivonatot és törzskönyvi lap másolatot adhattak ki. A külföldre kerülő tenyészállatok részére törzskönyvi nyomtatványt kellett kiállítani, amelynek rovatába bejegyezték a törzskönyvi lapon feltüntetett és a leszármazásra, valamint a termelésre vonatkozó összes fontosabb adatot. A származási lapokat és a törzskönyvi kivonatokat az illetékes törzskönyvelő szervezetek által hitelesíttetni kellett. A tejelésellenőrzést az erre kijelölt intézmény végezte, egységes irányelvek alapján.

28 Kidolgozták az egységes törzskönyvelés máig is érvényben lévő alapnyomtatványait. Ezek a következők: Állományfelvételi napló — Tehenészeti napló, a számadási évben tenyésztési adatok nyilvántartására — Takarmányozási kimutatás, a tehenészet takarmányozásáról — III. sz. Főkönyv, a tehenek évi tej- és tejzsírtermelésének kimutatására — Törzs- és tenyésztési főkönyv a tenyészetek részére a tehenek tenyésztési és termelési adatainak nyilvántartására — Törzskönyvi lap a tehenek és bikák származási, bírálati, tenyésztési adatainak nyilvántartására Az állattenyésztés fejlesztésének legfontosabb és a legjobban bevált eszköze a kiváló minőségű apaállatok használata. Az apaállatok tartását már korábban is szabályozták. Először az 1894. XII. T. c. alapján hozott törvényhatósági szabályrendeletek állapították meg, hogy az egyes vármegyékben hány tehénre hány bikát kell tartani. Az állattenyésztés fejlesztése szempontjából fontos, később hozott 1908: XLIII. törvénycikk azt foglalta össze, hogy az állam a köztenyésztés támogatása érdekében milyen anyagi áldozatokat vállal magára. Ez a törvény tette lehetővé, hogy az állam nemcsak az apaállatok, de a jó minőségű tenyészállatok beszerzésére is nyithasson hosszabb lejáratú kölcsönöket. Az 1908: XLIII. T. c. egyik legfontosabb intézkedése az volt, hogy a gazdasági felügyelők feladatává tette a köztenyésztés számára történő apaállatok vásárlásában való közreműködést. A különféle állami támogatást is csak azok az apaállatok nyerhették el, amelyek beszerzésénél a gazdasági felügyelő is közreműködött. Az állattenyésztés fejlesztésének legfontosabb és legjobban bevált eszköze a kiváló minőségű apaállatok