Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Für Lajos: A csákvári uradalom állatállománya, 1920—1944. I. rész
A 7. számú táblázat adatai, amint ezt más összefüggésben korábban hangoztattuk, azt mutatják, hogy az 1925-ös viszonyokhoz képest az állomány számszerű minőségében némi romlás következett be. Hiszen amíg 1925-ben egy számosállatra 3,20 kh, és 100 kh-ra 31,3 számosállat esett, addig a második világháború előestéjén már 3,31 kh szántó tartott el egy-egy számosállatot (és 100 kh csak 29,3-at). Kisebb-nagyobb módosulás figyelhető meg a hosszabb idők óta házi kezelésben álló három üzemegység estében is. Hajszálnyi sűrűsödést, minőségi javulást ért el ezen a téren a csákvári gazdaság, ahol az egy állatra eső kh hét századdal kevesebb s a 100 kh-ra eső számosállatszám nyolc tizeddel több lett. Lényegesebb módosulás következett be a majki és a császári gazdaságokban: az előbbiben számottevő javulás, az utóbbiban kisebb mérvű romlás állt elő. Együtt nézve most már a 30-as években házilagosan kezelt valamennyi gazdaság állatállományát, a területek nagyarányú megnövekedésével párhuzamosan az egyes üzemegységek között jelentős eltolódás következett be. Szembetűnő változást e tekintetben a csákvárinál kétszerte nagyobb kiterjedésű fornai gazdaság házi kezelésbe vétele idézett elő. 1935-től kezdődően az állatállománynak csaknem felét tenyésztette ez a gazdaság, míg a csákváriban, ahol az állománynak korábban majdnem háromnegyedét tartották, most már csak mintegy egynegyede összpontosult. A fornai gazdaság belépése ugyanakkor tovább növelte a majki és császári gazdaságok marginális helyzetét, állatállományuk, akárcsak a gönyüi gazdaságé (amit a 40-es évek elején azután föl is számoltak) még inkább alárendelt szerepet játszott az uradalom állattenyésztésében. A minőségi mutatók azonban ettől némileg eltérő értékrendre utalnak. Egyezés csak abban található, hogy a marginális helyzetű három kisebb gazdaságban egyúttal a legkedvezőtlenebb volt az állatsűrűség is. A fölszámolás előtt álló, rendhagyón szélső értékű gönyüi gazdaságtól eltekintve 25 , a minőségi különbség továbbra is jelentős maradt a fejlettebb csákvári és az elmaradottabb kisméretű gazdaságok között. A minőség tekintetében továbbra is megőrizte vezető szerepét a csákvári gazdaság, állattenyésztése az uradalmon belül változatlanul a legmagasabb fokon állt (jóllehet a legfejlettebb üzemegység állatsűrűsége is messze elmaradt mind a 100 kh alatti kisüzemek, mind az 1000 kh feletti nagyüzemek dunántúli és megyei — ismertetett — átlagától). Ezt a gazdaságot rangban a makki üzemegység követte, s ugyanakkora távolság konstatálható a makki és a fornai gazdaságok között (3,12, illetve 3,30 kh jutott egy számosállatra, 100 kh-ra pedig 30,2, illetve 32,0 számosállat esett). 26 25 OL. P. 188. IV. B. 1. 1939. Állatkimutatás; MMMA III. 6201. 77-78. p. Az adatok arra mutatnak, hogy a gönyüi gazdaság házi kezelésbe vétele után, 1934-től kezdődően az első három-négy évben az egy számosállatra eső kh 3,40-4,05 között mozgott. Az 1938. évi esést újabb állománycsökkenés követte, s a gazdaságot a benne folyó állattenyésztéssel 1942-ben végül is felszámolták. 26 Attól kezdve, hogy a Császár község határában fekvő Makk pusztai üzemegység a gazdasági világválság és a házi kezelésbe vétel nehéz szakaszán, az 1931—1933-as éveken túljutott, állatállománya kisebb-nagyobb hullámzásokkal ugyan, de az 1938. évi szint körül mozgott. 1935-ben pl. 3,19 kh, 1937-ben 3,18 kh szántó jutott egy-egy számosállatra. Valamelyes esés csak a háborús évek alatt következett be.
