Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Surányi Béla: A lapály szarvasmarha fajta a két világháború közötti időszak szarvasmarhatenyésztésében

Hazai lapáhfajtájú tehenészetek A két háború között kevés újonnan létesített tenyészetről tudunk. A meglévők jelentős része még a századfordulón jött létre vagy esetleg még korábban. Ekkori említésük oka az, hogy adat róluk csak a két háború közötti korszakból áll rendelkezésre. Tenyészanyaguk ritkán maradt meg fajtatisztán. Legtöbbjében, a korszak tenyészirányának megfelelően, szimentálival fajtaátalakító keresztezést végeztek.

35 Ezt pénzügyi okok miatt is előnyben részesítették. A Duna-Tisza között a Györgyei-féle újmajori és ábrahámteleki

36 tehenészetben a lapálymarha tenyésztése 1911-ig nyúlik vissza. Ekkor 86 db wilstermarschi tehenet és 3 db bikát importáltak. A két majorban borzderes és hazai pirostarka szarvasmarha is volt. Bár a lapálytehenek között számtalan kiváló tejtermelésű egyed akadt, a másik két fajta sem vallott szégyent. Az import tehenek jobb takarmányozásban részesültek, ám termelésük nem volt arányban ezzel. Az elles után, kb. két hónap múlva, tejük elapadt, a borjak elléstől a választásig — fertőző betegség fellépése nélkül — nagy számban elhullottak, 12% pusztult el. A tuberkulin-próba alkalmával — első ízben — a tehenek 25%-a pozitív reakciót adott. Az 1920-as években már alig volt néhány egyed az eredeti állományból. Nehézségek adódtak a vemhesítés terén is. A szimentáli, valamint a hazai pirostarka fajtával való átkeresztezés kedvezően befolyásolta a tejtermelést.

37 Az említett tenyészet iskolapéldája volt a nemesítő munkának.

37 Csak a 4000 kg fölötti tejtermelésű tehenek utódait hagyták meg továbbtenyésztésre. Bebizonyosodott, hogy a lapálymarhát hazai viszonyok között csak keresztezetten lehet az ország jelentős részén tartani. Az ilyen állomány beszerzése, illetve tartása jóval kevesebb költséget emésztett föl, mintha külföldről nőivarú egyedeket importáltak volna. A DunaTisza közi első tejtermelést ellenőrző körzet

38 1026/27. évi eredményei között a 36 db 5000 kg fölötti termelésű tehénből 18 db a fenti tehenészetből került ki. A 20 legjobb tehén között az első öt helyen a lapályvérségű magyar pirostarka egyedek találhatók. A „Csipke 44" nevű tehén éves tejtermelése 7000 kg fölött volt. A lapályvérségű tehenek (62 db) átlagos termelése 4271 kg-t ért el. Baranya megyében

39 a szentlőrinci uradalom tenyésztésben, takarmányozásban kiváló eredményeket mutatott föl. Az 1930-as években a holland marha tenyésztésében már több évtizedes tapasztalatra tettek szert. Az 50 db holland tehén éves 35 MVM 10. köt. 1931. 272—273: „A 70-es évek elején Cegléden is megjelentek a feketetarka holland marhák. A közös legelőkön használt apaállatok is ilyenek voltak. Minthogy azonban ezek a hollandiak nálunk nem akklimatizálódnak, s járomban se voltak kitartók és betegségre lettek hajlamosak, körülbelül 20 esztendő múlva beszüntették ennek a fajtának a tenyésztését és áttértek a pirostarkák tenyésztésére. Az átmeneti idő alatt, körülbelül 1870- -1900-ig szarvasmarhaállományunk rettenetes elegyes, vegyes képet mulat. Vásározó népünk, de különösen kupeceink összehordtak ide mindenféle fajtát. 1897-ben azután a köztenyésztésbe a szimentáli marha állíttatott. Eleinte ugyan inkább a berni hegyi marha, t. i. a nagy vörös foltos, de már később, s ma kizárólag a szimmenvölgyi..." 36 GYÖRGYEI A. 1925. Kt 760—761, 1190—1191. 37 KISS R. 1925. Kt 845., Györgyei A. 1925. 760—761. 38 SEBESTYÉN G. 1957/58.112. 39 MÁNDY S. 1929. Kt 1490—1493.