Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Surányi Béla: A lapály szarvasmarha fajta a két világháború közötti időszak szarvasmarhatenyésztésében
a mezőgazdaság fejlődéséhez. Hazánk mezőgazdasága a fejlett tőkés országokéhoz viszonyítva mind jobban elmaradt, de egyúttal csökkent korábbi előnye az elmaradottabb kelet-európai országokkal szemben is. A szarvamarhatenyésztés általános helyzete A szarvasmarha létszáma 12 a két háború között lényegében alig változott. 1920ban érte el a tetőpontot. A létszám hullámzásához nagyban hozzájárult a kiegyensúlyozatlan takarmányozás is. Ebből az állapotból csak a háborús időszak alatt 13 billent ki. A kibontakozó háborús konjunktúra, új takarmánytermő területek bekapcsolódása húzódott meg a létszámnövekedés mögött. Természetesen a létszám egy bizonyos határ alá nem eshet, mivel van olyan takarmányféleség, közte mezőgazdasági és ipari feldolgozásból keletkező mezőgazdasági eredetű melléktermék, amely csak szarvasmarhával hasznosítható. A tejelő hasznosítási irányba való eltolódás lemérhető abból, hogy az 1918 utáni területre eső 1911. évi szarvasmarhaállományból 61,8% tartozott a hazai pirostarka fajtához. Ez az arány 1938-ban 78,5%-ra növekedett, míg 1942-ben már jóval 80% fölött járt. 14 A gazdasági válság, valamint a háborús időszak gazdasági elvárásai is döntően befolyásolták a fajtaváltás ütemének fölgyorsulását. A magyar pirostarka előretörése nem kímélte sem az „őshonosnak" tekintett szürke marhát, sem a viszonylag jelentős számú borzderes fajtát és a már csak nyomokban létező lapálymarhát. A tehénállomány tejtermeléséről nehéz megbízható képet alkotni. Jóllehet a tejelésellenőrző intézmények tevékenysége révén az ellenőrzött tehénállomány termeléséről rendelkezésre állnak adatok. Meg kell viszont jegyezni, hogy az összes tehénnek csak egy töredékét vonták be a termelésellenőrzésbe. 1920 és 1939 között 15 18-ról 1378-ra növekedett az ellenőrzött tehenészek száma, ezzel párhuzamosan emelkedett a tehénlétszám is 1053 db-.ról 49.651 db-ra. Az egyedi éves tejtermelés 1743 kg-ról majdnem a duplájára nőtt, bár az ellenőrzés kiterjesztése miatt a fajlagos tejtermelés visszaesett. Az uradalmi és a népies tenyészetek között jelentős eltérés mutatkozott. 16 Álatalában elmondható, hogy minél nagyobb volt egy gazdaság, annál magasabb volt az átlagos tejtermelés. A közép- és nagybirtok takarmányozása megfelelőbb volt, a nyugati szarvasmarhafajták nagyobb arányban képviseltették magukat. 1930-ban az egyes birtokkategóriáknál országos viszonylatban az átlagos tejtermelés a következő volt: 20 kh-nál kisebb birtokon 1710 liter, 20—100 kh között 1770,100—1000 kh között 2340,1000 kh fölött 2880, összes átlag 1830 liter. A nagybirtokon elért magasabb fajlagos hozam a jobb minőségű és a kisbirtokénál bőségesebb takarmányozásnak köszönhető. A tejtermelés egyenetlenséget mu12 GUNST P. 1970. 310. 13 ÉBER E. 1961. 430. 14 GUNST P. 1970. 314, Éber E. 1961. 433. 15 GUNST P. 1970. 325. 16 SZŐLLŐSY Z. 1931. Kt 683-^84.
