Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Mártha Zsuzsanna: A pulyka rövid természetrajza és hagyományos tenyésztése Magyarországon

ságokkai ruházva fel, másrészt egyes mai primitív fajtáinkat változatlan formában a honfoglaláskorba vissza vetítve. Ennek az álláspontnak tarthatatlanságát magam már korábban kifejtettem, most azonban Matolcsi János nagyszámú hazai és kelet-európai anyag alapján végképen megcáfolta, s így nagyon remélhető, hogy Matolcsi János könyve nyomán honfoglaló őseink háziállatai helyükre fognak kerülni nemcsak a szakmai, de a széles köztudatban is. Egyébként nem hiszem, hogy nemzeti presztízsünk szenved azzal csorbát, ha kiderül, hogy pl. szarvasmar­hatenyésztésünk a honfoglaláskorban nagyjából ugyanazon a szinten volt, mint a korszak többi népeié, s hogy a magyar szürke marha nem honfoglaló őseinkkel került be a Kárpát-medencébe, hanem csak a 14—15. században alakult itt ki. Tisztelt Emlékülés! Matolcsi János az elkötelezett, modern tudós típusa volt. Számára az írott szó nagyon sokat jelentett: egyrészt tiszteletben tartotta a más kutatók által leírtakat, s csak akkor utasította el azokat, ha arra alapos vizsgálódá­sok késztették, másrészt viszont nagyon meggondolta, hogy maga mit írt le, meg volt azonban a bátorsága ahhoz, hogy maga mutasson rá hibásnak bizonyult, korábbi álláspontjára. Mint kutató is nagyszerű szervező volt. Kutatómunkája első időszakának vizs­gálatai — mind a szarvasmarha testméretmeghatározás, mind pedig a röntgenvizs­gálatok területén — elképzelhetetlenek lettek volna magasfokú szervezési készség nélkül. S mindezt akkor végezte, amikor főigazgatóként e múzeum új profilját is kialakította. Ugyanúgy jó szervezőmunkájára utal a csonttár kialakítása és a budapesti háziállattörténeti konferencia lebonyolítása is. Mint kutató is rendkívül szerény embernek bizonyult. Számtalanszor hallottam tőle, hogy közkatonája akar maradni a magyar tudományosságnak. Szerénységére mi sem jellemzőbb jobban, mint az, hogy kandidátusi disszertációját csak többünk sokszori unszolására nyújtotta be. Sajnos, Matolcsi Jánost korai, tragikus halála megakadályozta abban, hogy számos kutatási tervét megvalósítsa, így munkája torzó maradt. Munkássága azonban nem merül feledésbe, mert könyvei és dolgozatai mindig fontos forrás­munkaként fognak szolgálni a jövő nemzedékek kutatói számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom