Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

16. A feltöltéses bujtás munkáját könnyítette meg a hajlított végű villa területen állították elő. A fennmaradó kb 370 ha-os (630 hold) területet pedig termő levendulásként hasznosították, melynek termését helyben le is párolták. Az aratás mindig nagy munka volt, a gazdaság saját munkaerővel nem is bírta volna, így mindig idénymunkásokat alkalmaztak, többnyire a szomszédos községekből (Bábonymegyer, Iregszemcse, Tab, Siójut, Magyarkeszi, stb.). Egy-egy aratáshoz 120—130 asszonyt szegődtettek. A vágást itt kaszakéssel végezték. A kaszakést úgy készítették, hogy egy kaszának a pengéjét kettévágták, s az így nyert fél pengékből két „kést" készítettek. A tábla szélén elhelyezett ponyvára, „lazsnakra" gyűjtötték a virágot. A 4—5 fős brigádból egy ember mindig csak a hordást végezte, a töbi pedig vágott. A teleszedett lazsnakot lovaskocsira ürítették,