Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

Bittera indította el a magyar illóolajok exportját, s a magyar olajoknak elismertséget és közkedveltséget szerzett a külföldi piacon.

46 Az ősi francia, angol stb. illóolajipar mellett ez nem kis teljesítmény volt. A budapesti gyáron kívül vidéki üzemekkel és lepárlóberendezésekkel is rendelkezett Zalaapátiban, Tihanyban, Kalocsán, Zalaváron, Dömsödön és Deákiban. Ezek feladata volt az egyes körzetekben termelt növények feldolgozása.

47 A budapesti üzem javarészben már csak az olajok rektifikálásával és további feldolgozásával foglalkozott. A vidéki üzemekhez évente kb. 1200—1800 kat. hold illóolajosnövény termelés tartozott, melyet szintén teljes mértékben Bittera irányított. Az illóolajnövény termelést és feldolgozást mintaszerűen és Közép-Európában egyedülállóan végezte. A levendulán kívül fontosabb termesztett növényei voltak a menta, borsosmenta, angelika, kapor, római kamilla, majoranna és a kömény. Vadontermő növények begyűjtésével is foglalkozott, így többek között borókabogyóval és tölgyfazuzmóval is. A termesztés és feldolgozás irányításán kívül számottevő újítása is volt. A levendula feldolgozással kapcsolatos újításai közül kiemelkedő az „angol" lavendula (lavadin) kivonat, valamint a lavendula szappanillat készítési eljárásainak kidolgozása.

48 Tanulmányokat írt a levendula hibridek előállításáról, a francia levendula nemesítéséről, stb. Levendula kísérletei több vaskos füzetet töltenek meg. Ezek a füzetek szerencsére ma is megvannak, egy részük a Várpalotai Vegyészeti Múzeum Adattárában, másrészük pedig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattárában. Ő készíttette a tihanyi lepárlóberendezést is, később a daránypusztai lepárlóberendezések már saját tervei szerint készültek el. Fáradhatatlanul dolgozott, fanatikus, erős akaratú ember volt — mondotta róla beszélgetésünk során JÁKY Miklós 49 a Növényolajipari Kutatóintézet nyugdíjas igazgatója. Ő beszélte el azt is, hogy miként esett Bittera választása a levendulatelep létesítéséhez éppen Tihanyra. Bittera munkájából kifolyólag sokat járt külföldön, főképpen Franciaországban. Felkeltették figyelmét az ottani pompás levendulaültetvények, s azt is észrevette, hogy a lejtős, mediterrán klímájú domboldalakon díszlenek legjobban. Ezt követőleg végigvette a Magyarországon számbajöhető ehhez hasonló területeket. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a tihanyi napsütötte Csúcshegy oldalánál és környékénél ideálisabb helyet klíma, környezet és talaj szempontjából nem találhat. Amikor tervét előterjesztette a tihanyi apátnak és bérbe akarta venni a területet, az elmosolyodott: mit akar itt kezdeni, hiszen itt minden tiszta bozót és kő! Bittera azonban nem tágított és 1926-ban bérbe vette a „tihanyi félszigeten lévő és a tihanyi szt. Benedekrendi Apátság tulajdonát képező ca. 125 k. hold nagyságú legelő területet, annak levendulával és esetleg egyéb illóolaj növényekkel való betelepítése céljából." Haszonbér fejében minden évben a virággyűjtés befejezésekor az illető évben termelt virághozam tíz százalékának ellenértékél volt koieles 46 MMMA I. 4557. 47 Kozmetikai és Háztartásvegyipari. . 1973 58 48 MVMA 11783 13. 49 JÁKY M. közlése 1982.