Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

hiszen Beatrix révén ismertük meg a hagymát, sáfrányt és még számos fűszernövényt. Azonban levenduláról eyikben sem olvashatunk.

6 Első magyar nyelvű említése 1533-ra tehető, ugyanis a Murmelius-féle latinmagyar szójegyzékben már a levendula is szerepel — Leuendula néven —? MELIUS JUHÁSZ Péter herbáriumában (1578) már részletes leírását is olvashatjuk.

8 Nála még szerepel a L. stoechas, „Stoechas vagy Stichas, azaz francia spica" elnevezés alatt, de már megjelennek a ma ismert levendula fajok is: „A Lavendula kettő: Egyik nagyobb. Ezt hívják Pseudonardusnak, német Nárdusnak, mert szaga hasonló a Spicanardhoz. Az másik kisebb. Ez ugyan az igaz Lavendula." Jobban szemügyre véve ezt a leírást, föltűnik, hogy nem is két, hanem három fajról van itt szó. Először a „Pseudonardus"-ról, azután a „Spicanard"-ról, melyhez az előbbinek az illatát hasonlítja, végül az „igaz Lavendula"-ról. Vajon melyik melyik? RAPAICS szerint a széleslevelű levendula régi neve a „spica nardi" volt, (spica = kalász, füzér) mely a német nyelvkincs Spicanard-jából ered,

9 s több füveskönyv szerzőjénél Spicinard, Spicanard alakban fordul elő. Tehát Melius „Spicanard"-ja a széleslevelű levendulának felel meg. Az „igaz Lavendula" nem más, mint a keskenylevelű levendula, melyet ma is illetnek még a „valódi" jelzővel. A „Pseudonardus" elképzelhető, hogy a hibrid levendula megfelelője, azonban hangsúlyoznom kell, hogy ez csak feltételezés, annál is inkább, mivel a későbbi szerzőknél jó darabig nem találkozunk a hibrid levendulával. Melius könyve az első orvos-botanikai mű, amely Magyarországon napvilágot látott. Saját tapasztalataival és megfigyeléseivel tarkítva javarészt a korábbi szerzők (Theophrasztosz, Dioszkoridész, Plinius) írásait építi be munkájába, így sajnos nem tudhatjuk biztosan, hogy saját szemével is látott-e levendulát, noha SZABÓ Attila a Herbárium bevezető magyarázatában ezt valószínűnek tartja. 10

Tudniillik Melius sokáig élt és tanult Sárváron, Nádasdy Tamás országbíró ideje alatt. Valószínűleg Fraxinus Gáspár, a család orvosa irányította figyelmét és tanította számos gyógynövény ismeretére a híres Nádasdy-kertészetben. Személyes tapasztalatai alapján ismerhette meg az istenfát, kerti kakukkfüvet, őszi aranyvirágot, zsályát, csudafát, levendulát, majorannát, rozmaringot, balzsamos aranyvirágot, kerti rutát, csombordot és még számos fajt. Hogy ez idő tájt a levendula már kedvelt növényünk volt, arra nézve bizonyságul szolgálhat az Enyinghi Török Bálintnénak csurgói kertjében történt 1552-es összeírás is. Ez 200 bokor tárkonyt, 16 bokor izsópot, 50 bokor szemetvilágító rutafűt, 45 bokor abrutát, 15 bokor kalászvirágú nárdust (levendulát), 47 bokor zsályát, 400 bokor fehérliliomot, stb. tüntet föl.

11 1588-ban FRANKOVICS Gergely: „Hasznos és fölötte szükséges könyv"-ében jön elő újra a levendula (Spichinard) a híres „Serapium kenyető" egyik alkotó 6 CSÁNKI D. 1883. 641—652. SZ. 7 SZAMOTA I. 1896. XVI. 7. sz. 21. 8 SZABÓ A. 1979. 271. 9 RAPAICS R. 1932. 216. 10 SZABÓ A. 1979. 27., 46. 11 TAKÁTS S. 1932. 224. k. 27. BSZ.