Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen

öreg szőlők voltak. A Győri Közlöny 1870-ben azt írta, hogy „... a szöllő hegyeken tőke tőkét ér, úgy, hogy egy nagyságú téren 15—18 szöllő tőke is létezik, hogy ez milyen erélytelen beültetés, azt mindenki átfogja látni,...". A bujtás és döntés helyett pedig „... czélszerűbbnek bizonyult a francziák által alkalmaztatni szokott tőkeültetés, melyet az e czélra már előlegesen felállított szőllőiskolákból nyernek".

67 A bencés apátságok gazdaságaiban saját termelésű akácfákat faragtak és készítettek az új telepítésekhez szőlőkaróknak. Ászáron ugyancsak arra törekedtek, hogy saját termelésű akácfa karó legyen, ezért telepítettek 1896-ban 20 kh akácost futóhomokra. A korabeli szakirodalomban felmerült a „sodronyművelés" kérdése is, amit a karók ellenében, hosszabb időre olcsóbbnak tartottak. Az egyszeri beruházás nagysága miatt azonban még nem terjedhetett el.

68 A filoxéra mellett más, korábban ismeretlen kórokozók is csökkentették a bencés uradalmak hozamait. 1891-ben pl. a kisécsi szőlőket erős peronoszpóra-fertőzés lepte meg, „... melynek előbb nyoma sem volt nálunk, — ellepte szőlőinket teljesen kétszer 24 óra alatt; . . . Már pedig ennek 2 évi termésre van kihatása, mivel a jövő évi termő-szem nem érhet teljesen."

69 1982 augusztusában újabb peronoszpóra fertőzés, valamint fekete- és barnarothadás lépett fel. Vermorel-féle permetezőkkel védekeztek. Tavasztól őszig összesen háromszor permeteztek (április, június, augusztus közepén), a „... legfőbb óvó- és mentőszer azonban mégis a peronoszporavész ellen a Bordeaux-i keverék használata mellett a szőllőknek gazok és gyomoktól való pontos tisztántartása" volt. A bordóilét — itt is akárcsak másutt — 2%-os rézszulfát („kénsavas rézéleg") és 2% oltott vagy 3% oltatlan mész keverékéből állították elő.

70 A szőlőket lisztharmat elleni fahamuval porozták, amelyet már korábbi századokban is használtak. 1890 február 11-én utasította a főapát a főmonostori házgondnokot, hogy a szőlők porozására minden rendelkezésre álló hamut adjon át.

71 1892 július 30-án a filoxérától és a peronoszpórától végveszéllyel fenyegetett főapátsági szőlőkben való tennivalókról a perjel elnökletével bizottsági ülésen döntöttek. Ennek ellenére továbbromlott a szőlők állapota. A főapát végül is a nagy hírű szakembert, Rudinai Molnár István-t, az országos vincellériskola igazgatóját kérte fel részletező, elemző szakvélemény adására. Molnár szakvéleményét 1892 november 16-án kapta meg a főapát.

72 Benne a borászati, szőlészeti és kertészeti tennivalókat vizsgálta és tett javaslatokat a szükséges változtatásokra. A borászat esetében rendkívül fontosnak tartotta egy erjesztőhelyiség megépítését. A használt talliáni pince erre nem alkalmas — írta. Az erjesztőkamrának 3 m magasnak, 16—22 C°-ra felfüthetőnek kell lennie. A helyiségben egymás felett két sorban 5—6 hl-es hordókat kellene erjesztésre használni. Az erjesztő kamrát Mei67 Győti Közlöny 1870. 153. 68 BFL. FI". VIc/92, 161/1892. Az ászári karókészítésre lásd FÜR L. 1969. 204., huzal támaszrendszerre BL. 1898. 25. 69 BFL. FI. VIc/94, 95/1894. 70 BFL. FI. VIc/92, 161/1892. Már a korabeli szakirodalom felfigyelt a permetezőszer réztartalmának musterjedést zavaró, gátló hatására. Arra a következtetésre jutott a Borászati Lapok, hogy „okszerű módon" permetezéssel nem veszélyes. BL. 1893. 564. 71 BFL. FI. VIc/90, 66/1890. 72 BFL. FI. VIc/92, 318/1892.