Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen

a korabeli gazdaság-leírások között sem.

5 Mindez megnehezíti a filoxéra elleni küzdelem bemutatását, amely bár egyházi uradalom formájában, de egyben tőkés jellegű nagyüzem termelési keretén belül folyt. A robot és dézsma megváltással a rend az eddigi ingyen munkaerejétől és pénzbevételeitől vált meg. A gazdasági válságévekben még a szőlödézsmaválság összegét is felélte a rend.

6 Az apátságok közül a tihanyi apátság gazdasági helyzete a legkétségbeejtőbb.

7 Csakis szigorúbb, az ésszerű gazdálkodást következetesen megkövetelve lehetett a bencés uradalmakban elhúzódó gazdasági pangást megszüntetni. Kruesz Krizosztom főapát kezdte meg a gazdasági-pénzügyi egyensúly visszaállítását, majd utódai, Vaszary Kolos és Fehér Ipoly tovább javította a gazdasági fegyelmet és a jövedelmezőséget. Egységesítették az apátságok közös teherviselését, vagyis a flókapátságok birtokjövedelméből meghatározott részt a közös kiadásokra fordítottak.

8 Különösen Kruesz, majd Fehér főapát a gazdaság életében több, — a fejlődést, a tőkés gazdálkodást elősegítő — ésszerű rendelkezést adott ki. így pl. a főapát elnökletével a gazdasági tanács rendszeresen megtárgyalta a tennivalókat. Már nemcsak a rendhez tartozó, hanem világi szakemberek javaslatait is felhasználták a gazdálkodásban. A pincészetet szintén középfokú végzettséggel rendelkező szakemberek vezették. Részletekbe menően kidolgozták a rendtagoknak és a gazdaság irányításában részt vevő világiaknak a jogait, kötelességeit. Felállították a központi pénztárszámhivatalt és meghatározták 1897-ben a törzsvagyon, a templomi alapítványok, valamint az üzemi tőke arányát.

9 A tőkés gazdálkodás útján haladó egyházi uradalom szőleit támadta meg a filoxéra, de hatásával csak felgyorsította a kapitalista szőlőgazdálkodást.

10 A jó minőségű bor nemcsak jövedelemforrás volt, hanem liturgikus célra — miseborként — Nyugat-Európába is szállították a bencés uradalmak borát. A szőlőnek és a bornak, mint élelmiszernek, a kolostori életben mindennnapi szerepe is volt. Az eladott csemegeszőlő és törköly a benedek-rendi gazdaságoknak ugyanakkor számottevő pénzforrást is jelentett.

11 5 vö: A pannonhalmi Szent Benedek-rend története 6/A, 7., 9/2., 11. és 12. kötetét, valamint A magyar mezőgazdasági szakirodalom könyvészete IV. és V. kötetét. 6 SÖRÖS P. 1916. 346. 7 SÖRÖS P. 1911. 293-294. vö: HORVÁTH Á. 1915. 145. 8 SÖRÖS P. 1916. 341-345., 347., HORVÁTH Á. 1915. 147. Kruesz Krizoszton jómódú gazdálkodó család gyermeke, Vaszary Kolos iparos család gyermeke, Fehér Ipoly pedig hont megyei gazdatiszt gyermeke volt. A gazdasági szigorításoknak meg is lett az eredménye. Á tihanyi apátság a századfordulón már a rendi közös kiadások 22°/-át tudta fizetni. Sörös P. 1911. 293-294. 9 J. L. Csóka. 1980. 410., HORVÁTH Á. 1915. 141. 10 FÜR L. 1976. 248-254. 11 Főleg a kitűnő minőségű somlai bort szállították miseborként, pl. 1922-ben. BFL. (Bencés Főapátság Levéltára) Gazdasági Iratok, Pince, jószágkormányzói levelezés 1922.

1. 15-III. 24. A szőlőborételekre jó példa a karintiai Lavanttal Szt. Pál benedekrendi kolostora, ahol 1888 és 1905 között szőlőfürtöt, szőlőrétest, szőlőkocsonyát, borpuncsot fogyasztottak utóételként, borsodót (Weinchaudeau), borlevest főételként ettek a szerzetesek természetesen mindennapi mérsékelt borfogyasztás mellett. H. STÜCKLER. 1982. 44., vö: HORVÁTH A. 1915. 154. A csemegeszőlő és törköly pénzforrásra utaló adatait lásd hátrább.