Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Balassa Iván: A tokaj hegyalj ai aszúbor és eszencia 1790—1810 között

Mindezek az intézkedések nem lehettek elegendőek, mert 1801-ben az összes eddigi rendelkezéseket figyelembe véve egy újat alkottak, mely már 14 pontból állott és középpontjában ismét az aszú-eszencia kérdése került. Az előbbi rendelkezéseknél általában nem mond többet, csupán megelégszik azzal, hogy a korábbi szabályokon kívül elsősorban az 1798. évit, illetve az azon valamit enyhítő 1800ban kiadott módosítást említi meg. Söt bizonyos védelmet jelentett a zsidó szőlőbirtokosok számára, hogy szüret után felmérték boraikat és arról írást adtak, hogy a zaklatástól megkíméljék őket. Ugyanakkor, ha valakinek „több csinált bora van, mintsem magának termett, vagy több asszú szőlőt vásárolt, mintsem magának termett, vagy több asszú szőllőt vásárlott, mintsem a maga terméséhez megkívántatott, avagy tiltott helyekről hozta, vagy akármi tilalmas zagyválást, és maleversatiót tett, beadattatni fog, és ollyan bizonyságlevéllel magát kimenteni nem tudja, annak bora és asszúja azonnal confiscáltatni fog, sőt azon utóbbi kegyes parancsolat ereje mellett, a szőllőjének elvesztésével s kibecslésével is fog büntetni."

95 Az 1807. évi országgyűlésen ismét előkerült az aszúbor kérdése és többek között megállapították: „. . .a múlt egy-két szüret alkalmával, a zsidók, a görögök, mint a lengyelek és más külföldiek is, derűre borúra és tartalék nélkül, aszúszemekből borokat szoktak készíteni és így történik, hogy a tokaji, avagy azokról a részekről való hegyaljai bornak ára igen silány és a készítés pancsolássá vált és így azoknak a boroknak sok pénzbe kerülő készítéséből és létrehozásából a lakosság számára a megélhetésmód és azoknak a részeknek a jóléte majdnem megsemmisült".

96 Végig tekintve a törvények, rendelkezések, szabályok egész során, aligha lehet kétséges, hogy a földesurakat, akik ezeket megalkották és sokszor a királyig terjesztették jóváhagyásra, nem minden esetben a tokaji aszú minőségének romlása érdekelte. Sokkal inkább az, hogy az aszú szemekre való elővásárlási jogukkal sokszor nem tudtak élni, mert megjelentek a külső és belső kereskedők, ezek között igen nagy számban a bevándorló és a Hegyalján megtelepülő zsidók, akik olyan árat ígértek és adtak, melyet nem tudtak a földesurak megfizetni, vagy nem akartak. A saját jobbágyainak sokáig kénye-kedve szerint állapította meg az árat, mégpedig úgy, hogy azon minél nagyobb legyen a nyeresége. Ez ebben a korszakban is többször felmerült, így többek között 1807-ben: „A Vásárlásban a Földes Uraság mellett levő Elsőség, hogy az Asszút vagy Bort el-adni kiváló Jurisdictionatusnak kárára ne legyen. . ."

97 Tehát már egyre többen belátták, hogy a jobbágy mennyire ki van szolgáltatva földesurának. Ha megengedik az aszúborral a szabadkereskedelmet, továbbá bárki vehetett volna aszú szemet, akkor a tőke nélküli földesúr ebbe a versenybe aligha tudott volna belekapcsolódni. így legegyszerűbb útnak látszott számukra, ha mindenkinek, de különösképpen a zsidóknak megtiltják az aszú szem, az aszúbor, az eszencia vásárlását és elvben nem juthattak szőlőbirtokhoz. A fenti jogokhoz történő görcsös ragaszkodás azonban teljesen ellentétben állott a fejlődés irányával, így lassanként nemcsak repedések, de apró 95 SKL. Vármegyei jkv. 1801.; BALLAGI A. 1901. 297. 96 Adalékok 14 (1909). 123. 97 Adalékok 16 (1911). 195.