Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Nováki Gyula: Régészeti és paleoethnobotanikai adatok a „gabonásvermek" kérdéséhez

Az 1. gödör felfelé szélesedő, kitöltésében gabona nem volt. A 2. gödör megközelítően körte alakú, alul lapos homokkővel kirakott (4. kép A.). Felül négyszögletesen kiszélesedik (103 X 168 cm), Müller ezt a lefedéssel hozza kapcsolatba. A gödör átmérője alul kb 160, eredeti mélysége kb 220 cm. Rétegződései érdekesek számunkra: alul 50 cm hamu, felette 20 cm vastag barna, agyagos réteg. Ez a két réteg leletekben szegény volt. Feljebb egy 100—150 cm vastag, egységes sötétszürke, faszénnel és gabonával vegyes égett föld következett, majd felül erősen köves réteg zárta le. A gabonát is tartalmazó középső rétegben nagy mennyiségű bronztárgy, vaseszköz és sok cserép is volt. Müller a 2. gödröt feltételesen gabonásveremnek határozta meg, de magát a betöltést egykorúnak tartja, amivel az erőd pusztulása és a toronybelső kiégése után a helyreállítás során betömték. Mint lehetőséget veti még fel, hogy talán a gabonásverem—rendeltetéssel függhet össze az alsó két vékony réteg (hamu és agyag).

125 A magvak meghatározását még nem ismerjük. Ugyancsak a későrómai korból, a IV. századból, Kesztölc—Tatárszálláson feltárt épület belső részében H. Kelemen M. két, egymáshoz hasonló gödröt tárt fel, egymástól kereken 3 m-re. Az egyikben cserepek, csontok, stb. törmelékek voltak, de itt növényi maradványok nem kerültek elő. A gödör oldala egyenes, alja gömbölyű és vörösre égett. A másik gödör alakja körtéhez hasonló, felső részének egyik oldalán falmaradvány, a másik oldala hiányos (4. kép B). Felső átmérője kb 115, alsó legnagyobb átmérője 160, alja szabályosan gömbölyű. Oldala végig vörösre égett. Legalján, de kissé oldalt elhelyezkedve, tiszta magból álló réteg volt, legnagyobb vastagsága 12 cm. Felette 85 cm vastag földréteg, sok maggal keveredve, majd a betöltés felső rétege következett, amelyben már nem voltak magvak, csak cserép, csont és egy Valentinianus érem. A gödröt felül egy vízszintes réteg zárta le, amely a falmaradványig tartott és különböző téglatöredékek jellemezték. Ez feltétlenül a gödör használata utáni periódust jelenti már és nem biztos, hogy a gödör eredeti felső végével azonos. Ha ezt a szintet vesszük figyelembe, a verem eredeti mélysége kb 205, (a mai felszín alatt 295) cm. A két alsó réteg mag-anyagát nem választották szét a csomagolásnál. A botanikai meghatározásokat Skoflek I. végezte. Az összesen kb 15 liternyi mag-anyagból csak kis mennyiség került részletes vizsgálat alá, de ez többszöri szúrópróba szerint is az egész állományra jellemző. A kivett minta gyakorlatilag majdnem kizárólag cicorlencséből (Vicia Ervilia (L) Willd.) áll. Elenyésző mennyiségben, kb 4%-ban volt képviselve zab, árpa és rozs és ennél is kisebb mennyiségben még további 12 növényfaj. Skoflek megállapítja, hogy az egész mennyiség 94%-a takarmány féleség volt. A cicorlencse azonban csak zöldtakarmányként hasznosítható, mert a magja mérgező. Ezért Skoflek arra a következtetésre jutott, hogy itt cicorlencse-vetőmag készlet került elő.

126 125. Müller R. 1978. 11, 26.; 1979. 141-145.; Itt jegyzem meg, hogy a Debrecen-tocóparti téglagyárnál Sőregi J. (1932. 25.) a 3. gödörnél alul, a közel 1 m vastag hamuréteg feletti 30-40 cm vastag sárga agyagréteget egyszerűen a gödör felső' karimájának a beomlásával magyarázza. 126. H. Kelemen A/.-nak az ásatási adatokért, Skoflek 7.-nak pedig a botanikai meghatározások közléséért mondok köszönetet. A leló'hely azonos a Magyarország Régészeti Topográfiája 5. kötet 9/9. számú leló'helyéveL