Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)

c) A megye táji csoportjai és telepítések a XVIII. század második felében. A nagyjából folyamatos lakottságú református magyar falvaknak Belső-Somogyban a XIX. század elejéig két csoportja különült el. Az ún. Rinya mente jobbágyai főként állattartásra (marhahizlalás, sertéstartás) specializálódtak, ezt a célt szolgálta nagyobbrészt a kukorica termelésének gyors térhódítása ezen a területen. A Rinya mentében a homokon a gabonafélék közül főként a rozs termett meg. Az ún. Sziget-vidék a Szigetvártól délre fekvő jó búzatermő nagyhatárú, elég módos, az előbbieknél a fejlődésben egy fokkal előbb járó falvak csoportját jelenti. A szigetvári, pécsi piacok, Barcs közelsége, fuvarozási lehetőségeik meggazdagodásukat segítették elő. A falvak jó része a Széchenyi uradalomhoz tartozott (Darány, Csokonya). Richard Bright angol utazó az 1810-es években meglátogatta az uradalomnak néhány egységét, s úgy vélte, azon értesülése, hogy Somogy megyében a Széchenyi birtokokon találhatók a legmódosabb magyar falvak, Csokonya esetében igaznak látszik.

28 A Belső-Somogytól északabbra a Marcali hát községei közül elkülönült a kisnemesi falvak (Nemesvid, Nemesdéd, Nemeskisfalud, Nagyszakácsi) csoportja a környező magyar jobbágyfalvakétól. Ez utóbbiak közül hamar kitűnt jó bortermelésével Horvátkút, Gomba,

29 Tapsony, Szenyér katolikus népe. Német telepítések viszonylag későn történtek (Bize, Kelevíz, Hács, Hosszúvíz), s ezek a német falvak viszonylag szegények maradtak. Vásáraival, iparosaival Marcali emelkedett némi rangra. A Kis-Balaton peremén levő somogyi falvak katolikusok. Szorosabb gazdasági, ezenkívül házassági kapcsolatban egymással és a szomszédos zalai helységekkel (Garabonc, Magyarod) álltak. Balatonszentgyörgy 1720 körül települt újonnan

30 a többi helység teljes újra településéről nem tudunk. Az a sokoldalú, differenciált gazdálkodás, amellyel a lápos, berkes, szárazulatokkal ellátott területet megélhetésük érdekében ki tudtak használni - összekötötte őket.

31 Az egységen belül kissé elkülönült Szőkedencs 28. Bright, R. 1970. 56-57. „Amikor egy nem éppen módosnak látszó paraszt felől érdeklődtem, megtudtam, hogy négy ökre, három lova, 5 sertése, 1 tehene és 3 növendékmarhája van. Egyszóval helyzetük jobb, mint vártam a magyar parasztságtól, különösen két rossz esztendő után" írja CsoknyáróL A Sziget-vidékről: Komlós A-né 1978. 3-4. ésZentaiJ. 1974. 241. ír. 29. Horvátkút is kúriális falu. Fehéregyháza 1767-ben az urbárium szerint magyar és német szabadköltözéses jobbágyok által lakott. (Pap G-né 1970. 177. 190), de földesurával való első szerződése 1720-ban kelt, ekkor még valószínűleg magyarok voltak csak itt. (Simonffy, 1972. 120.) Bize a XVIII. sz. közepén, Hosszúvíz 1823-ban Hács, 1828-ban települt be (Csánki, é.m.) Hácson sok volt az iparos. 30. A Kis-Balaton lápjai menedéket adtak a bujdosóknak, hiszen a kívülállónak megközelíthetetlcnek voltak. (Takács L. 1978. 1-10.) A szentgyörgyiek a battyányiak a Balaton Diás szigetére menekültek 1566 után, onnan szivárogtak később vissza (Simon J. 1978. 5. 6.) Ezért sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az élet újrakezdésében a folyamatosan fennmaradt lakosságnak, mint az újonnan betelepülteknek. Hollád (1732) Csákány (1740) lakossága erősen kiegészült a jelzett években. Lásd 13. jegyzet, sok lehetett köztük a visszaköltöző vagy a környékről, s a szomszédos népesebb zalai partokról érkező. 31. Takács L, 1978 a gazdálkodásról. Knézy J. 1978. 195-200 házassági kapcsolatokról vörsi anyakönyvek alapján ír.