Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Nováki Gyula: Régészeti és paleoethnobotanikai adatok a „gabonásvermek" kérdéséhez

foglalkozik. Mindkét lelőhelyen közel azonosak a lelőkörülmények (a gabona faszénnel, cserepekkel, csontokkal, stb. együtt került elő), mégis az elsőnél utólag betöltött készletgödörre, a másodiknál pedig agyaggödörre gondol.

76 Hollandiából a vonaldíszes kerámia kultúrájának három lelőhelyéről értesülünk részletes, rétegenként vett talajmintavizsgálatról, C. Bakels munkája révén. Köbdeciméterenként történt vizsgálat alapján választotta külön a szórványból és külön a készletből származó magvakat, amelyek azonban már ugyancsak hulladékként kerültek a gödrökbe. Alapkiindulása az, hogy ha 1 dm

3 földben 10-en alul van a magvak száma, az már nem jelenthet készletet, hanem csakis szórványt, hulladékot.

77 A bronzkor kezdeti időszakából egyik sokszor emlegetett gabonalelet az ausztriai Ossarn mellett, a Baden—kultúra telepén került elő. Jó példa arra, hogy megfelelő ásatási megfigyelés, dokumentáció és paleoethnobotanikai vizsgálatok hiánya mennyire téves, vagy legalábbis kellően meg nem alapozott következtetésekre vezethetnek. J. Bayer 1927—1928-ban végzett ásatást ezen a lelőhelyen. 28 gödröt tárt fel, valamennyit hulladékgödörnek minősítette. A gödröket két nagy csoportba osztotta, minket most csak a b csoport érdekel, amelybe 6 gödör tartozik. Ezek Bayer leírása szerint egymással azonos méretűek, alakjuk is (kerek, vagy ovális), tartalmuk is közel megfelel egymásnak. A leletek bizonyos elrendeződése, ép edények, a gödröknek a feltételezett teleptől való elkülönülése alapján kultikus, áldozati gödrökre gondol. Döntő érvként szerepel ebben a megállapításban az a „30 kg szenült búza" is, amely az ún. „Stickelberger Nr. II." gödör alján egy halomban került elő. Ezt a leletet azóta többen is idézték, legutóbb Makkay J. tárgyalta részletesen, mint a Baden—kultúra vallásának emlékét és messzemenő következtetéseket vont le belőle, belevonva a mediterrán vidékek vélt analógiáit is.

78 Az eredmények azonban, közelebbről megvizsgálva, nem ilyen egyértelműek. Már R. Pittioni is azon a véleményen volt, hogy a telep további ásatása tisztázhatja csak a kérdést.

79 De ha csak Bayer közleményét is vizsgáljuk meg, abban is ellentmondásokat, bizonytalanságokat találunk. Az ásató véleményével ellentétben a b csoportba tartozó hat gödör közül csak az ún. „Kittel I." és „Buge II." gödrök tartalma hasonló (bár ezek sem azonosak!), a többi egészen más jellegű. A gödrök átmérője sem egyforma, 100-205 cm között váltakozik. A közleményben a gödrökről rajz és térkép nincs, csak a fényképek és a leírás alapján tudjuk pl. azt, hogy a mélységük rendkívül csekély, a legmélyebb is csak 85 cm volt a mai felszín alatt, a legsekélyebb pedig mindössze 25 cm! Felső részük tehát erősen lepusztult, alakjukról semmit sem tudunk. Egyáltalán nem biztos az sem, hogy a telep ezektől a gödröktől távolabb volt, amint az Bayer feltételezte, lehetett az ezek körül is, csak teljesen lepusztult. Itt emlékeztetek U. Willerding megállapítására, aki általánosságban többször is felhívja a figyelmet arra, hogy az egykori teleprétegek legtöbb helyen lepusztultak és csak a gödrök maradtak meg, amelyekbe a lepusztult teleprétegek egy része bekerült.

80 Bayer három gödörben is említ agyagtapasztás—töredékeket, ezek származhattak az itt elpusz76. Pierling, U. 1979. 1-4. 77. Bakels, C. 1979. 78. Bayer, J. 1928.; Makkay J. 1963. 3-6. 79. Pittioni, R. 1954. 189,205. 80. Willerding, U. 1970. 309.; 1971. 182.; 1980. 432.