Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Nováki Gyula: Régészeti és paleoethnobotanikai adatok a „gabonásvermek" kérdéséhez
következik, hogy ha eredeti helyén volt a gabona, akkor raktárra, készletre, (esetleg gabonásveremre) gondolhatunk, ha viszont másodlagos fekvést állapítunk meg, akkor már csak hulladékként kerülhetett be. Mindez azonban még mindig csak magára a gabonaleletre vonatkozik, a gödör rendeltetését nem határozza meg teljes bizonyossággal. Ugyanis a gabonát tarthatták egy eredetileg egészen más rendeltetésű gödörben is, illetve egy felhagyott raktár- vagy gabonásverembe is kerülhetett hulladékként. Azonban, ha meg is állapíthatjuk, hogy bizonyos gödrök alján a viszonylag nagy mennyiségű gabona valóban eredeti tárolási helyén került elő, egyáltalában nem bizonyítja a gödör igazi „gabonásverem" mivoltát, sőt éppen az ellenkezője mellett szól. A tényleges gabonásvermekben ugyanis — mint erről fentebb már szó esett — csak teljesen feltöltött és levegőtől elzárt gabonát lehetett tartani és ha egyszer kinyitották, azt rövid időn belül ki kellett üríteni. Ezek a viszonylag nagy, de a gödör űrtaltalmához képest mégis kicsi mennyiségek nem származhatnak ilyen tárolásból, inkább csak rövidebb időre szánva és valamilyen tárolási alkalmatosság (zsák, kosár, láda, stb.) közbeiktatásával kerültek előkerülési helyükre. Döntő lehet a magvak botanikai meghatározásának az eredménye is. Egy elraktározott készlet csakis tiszta állományú lehet, össze nem tartozó, egészen másfajta magvakat, terméseket sohasem tartottak összekeverve. A részletes botanikai meghatározások tehát eldönthetik, készlettel van-e dolgunk, vagy összekeveredett hulladékkal? Gyakori, hogy a gödörben több rétegben kerülnek elő a növényi leletek. Ez a körülmény már önmagában hulladékra vall. Ha ezeket gondosan elválasztjuk egymástól és így történik a botanikai meghatározás is, azonos lelet—összetételek esetén a gödör betöltése nyilván egyidőben történt, de egymástól eltérő összetételek alapján már időbeli különbségekre következtethetünk. Említhetném még a botanikai meghatározásokból levonható többi következtetést is (termesztett növényfajták, szántóföldek fekvése, aratás módszere, cséplés, tisztítás, stb.), a gödrök rendeltetésének meghatározása szempontjából azonban ezek most másodrendű kérdések. Az ilyen részletes megfigyelések azonban a legtöbb ásatási közleményből hiányoznak, teljes értékű adatokkal csak ritkán találkozhatunk. Ez nem csak a régi irodalomra vonatkozik, mert ez a hiányosság a legújabb publikációkban is általánosnak mondható. A paleoethnobotanikai kutatások fontossága és magas mércéjű igényeinek ismerete még nem eléggé terjedt el az ásató régészek körében. De az igazsághoz tartozik az is, hogy gyakran maguk a paleoethnobotanikusok is megelégszenek az alapos botanikai feldolgozással, azonban a lelőkörülményekre sokszor egyáltalán nem terjednek ki. Pedig csak e két tudományág teljes összhangja, egymás szempontjainak figyelembevétele hozhat eredményeket. Az alábbiakban csak olyan lelőhelyeket válogattam össze, amelyeken gabonát is tartalmazó gödrök kerültek elő és ezeken keresztül érzékeltetem azt a sokoldalú megfigyelést és feldolgozást, amik a gödrök rendeltetésére (jelen esetben elsősorban a Részletgödrökre", vagy „gabonásvermekre") fényt deríthetnek. 60 60. Az áttekintés egyoldalúnak tűnhet, mert csak néhány ország területére korlátozódik. Ennek azonban az is oka, hogy a mi szempontunkból értékelhető' adatközlés és feldolgozás eddig kevés országban is látott napvüágot.
