Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Matolcsi János: A majacki lelőhely (SZU) állatcsontleletei (az 1978-1979. évi ásatás)

Sertés (Sus scrofa f. domestica L., 1758) Az egyedek gyakorisága szempontjából második helyen álló sertés értékes lelete az a 3 db koponya, amelyet a 21. építmény (Raszkop 9) bejáratánál ástak el egyetlen gödörben. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a koponyák elhelyezése rituális céllal történt, valamilyen hiedelemmel, vallási szokással lehetett kapcsolatos. Mivel az alánoknál eddig ilyen eljárást nem figyeltek meg, jogosan merül fel az a vélemény, hogy ilyen gyakorlatot talán csak egy kisebb népcsoport, esetleg az alánok között élő más etnikumú lakosság követett. A koponyák mindegyike nőivarú állat maradványa, amint azt az agyarfogak (dens caninus) nagyságából megítélhettük. A N° 1 jelzésű koponya fiatal állaté, benne az M

3 fog még nem hasadt ki, az állat levágásakor kb. 18—20 hónapos volt. A N° 2 jelzésű koponya több mint 2 éves, kifejlett (aduitus) állaté, az occipitale tájékon felnyitott, kissé sérült és hiányos. Oldal nézetben profilvonala az orrcsont (os nasale) aborális végénél gyengén megtörik. Frontális nézetben a koponya keskeny, a könnycsontokon (os lacrimale) erőteljes bemélyedés, az orrcsont (os nasale) enyhén domború. A szájpadlás és a zápfogsor hátrafelé szűkül. A N° 3 jelzésű koponya jellegzetességei az előbbiéhez hasonlóak, de ez a koponya nagyon töredékes állapotban van. Az egyedek meghatározásának alapját azonban nemcsak a koponyák, hanem az összes csontleletek alkották, (1. táblázat) ezekből kiindulva számítottuk az állomány életkor szerinti összetételét: juvenilis 10 egyed 37,0% subadultus 2 egyed 7,4% aduitus 14 egyed 51,8% maturus 1 egyed 3,7% Összesen 27 egyed 100,0% Az állatok típusának vizsgálatánál a sertés esetében is a kifejlett egyedek csontjait vehettük figyelembe. Összehasonlításra így is kevés lehetőségünk van, mert ezideig kevés részlet-adat ismeretes a kelet-európai erdős sztyeppe területéről. Ilyen szempontból a Közép-Dnyeper vidéki sertéseknek Timcsen

ko, A, G. által publikált adatai jöhetnek szóba. A kifejlett és mérhető koponyák között a majacki N° 2 jelzésű egyed 296 mm-es hoszszúságával viszonylag nagynak tűnik, ugyanis 11,2%-kal múlja felül a Közép-Dnyeper menti sertés ugyanolyan méretét. A homlokcsont nagysága viszont mind két lelőhelyen közel azonos értékek között változott, nevezetesen Majackiban 88,4-95,3 mm, a KözépDnyeper mentén 90—97,5 mm hosszúságot lehetett kimutatni. Több hasonlóságot találunk az egyéb koponyaméretek összehasonlítása esetén is, de alsó állkapocscsont adatai nem teljesen azonos mérettartományokban mozognak. A valódi zápfogak együttes hossza például a majacki sertés alsó állkapocscsontjában 59—62 mm, a Közép-Dny eper menti sertések esetében viszont 54-68 mm; az M

3 fog hossza a majacki állományban 26,0-29,3 mm, a Közép-Dnyeper mentieké 25,0-39,5 mm. A különbség adódhat a vizsgálati anyag eltérő mennyiségéből, amely a majacki sertést illetően 4 egyedre korlátozódott, viszont a Közép-Dnyeper vidékén az utóbbi méret 67 állkapocs M

3 fogának hosszúságát tükrözi.