Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
számtalan rendelet látott napvilágot. A gazdasági feltételek és a politikai erőviszonyok változása folytán azonban az újabb földművelésügyi és közellátási igazgatási szervek között úgyszólván egy sem akadt, amely a felszabadulásig változatlan formában működött volna. A változás egyre inkább a totális államiság jegyében bontakozott ki. Mindez 1938-tól kezdve elsősorban a hitleri Németország által növekvő mennyiségben igényelt áruszállítások teljesítésének követelésére volt visszavezethető. 1941 nyarától kezdődően —Magyarországnak a második világháborúba történt belépésének hatására — meghatványozódtak az addig is felduzzadt irányító-ellenőrző gazdasági közigazgatási funkciók. Ezek intézésére a földmüvelésügyi izgazgatási apparátus már nem volt elegendő annak ellenére sem, hogy a Földmívelésügyi Minisztérium többféle külső — bár hatósági rendelkezési joggal fel nem ruházott — igazgatási szervvel bírt, mint bármely másik miniszteri tárca. Közellátási Minisztérium létesítésére is sor került. Mivel pedig hiányzott a Földmívelésügyi Minisztérium külső szerveinek szervezeti, területi összehangoltsága, a földművelésügyi szakigazgatás működése nem mindig bizonyult eléggé hatékonynak. Ennek oka volt az is, hogy mezőgazdaságunknak általános szakfelügyelete a gazdasági felügyelői állami szolgálattal csupán a járásig hatolt le, így a termelők és a gazdasági felügyelők között nem volt összekötő kapocs. A szakszerű előkészítése és alkotmányos letárgyalása után a 7290/1942. F.M. sz. rendelettel hatálybaléptetett 1942:XVI. törvénycikk és munkaterv a mezőgazdaság fejlesztésére jelentős állami támogatást helyezett kilátásba, különös gondot fordítva a paraszti gazdálkodás korszerűsítésére. 42 A végrehajtásra kijelölt szervek között a törvény a mezőgazdasági érdekképviseleteket is megjelölte, de egyes részletrendelkezéseivel különleges igazgatási feladatokat is ruházott az érdeképviselet tagozataira. Egyébként minden földdarab tulajdonosát az állam közérdekből kötelezett, hogy okszerű gazdálkodással beleilleszkedjék a mezőgazdaság termelési rendjébe, és ha valaki ezt nem vagy nem megfelelően teljesítette, hatósági intézkedésnek helye lehetett vele szemben. A kormányzat a termelők közreműködésével úgy kívánta megvalósítani a mezőgazdaságfejlesztést, hogy a hivatalos érdekképviseleti szervezet aktív közigazgatási szerepe erősítse az állami irányítást. Erre annál inkább célszerűnek látszott törekedni, mert — mint említettük - a földművelésügyi közigazgatásnak közép- és alsófokon nem voltak hatósági rendelkezési joggal felruházott saját szervei, vidéken a földművelésügyi hatósági tennivalókat is az általános (törvényhatósági) közigazgatási fórumok látták el. Nehezítette volna a közép- és alsófokú földművelésügyi szakhatóságok célszerű szervezését az, hogy kerületi szakfórumok létesítése esetében elszakadt volna a földművelésügyi igazgatás a magyar közigazgatás törvényható ságonkén ti konstrukciójától, a megyénként történő szervezés viszont túlságosan költséges lett volna. így arra nem került sor. Az 1942:XVT. törvénycikk a községi gazdasági elöljárói állások rendszeresítésével kapcsolatot teremtett a termelők és a vármegyék és járások székhelyein állomásozó gazdasági felügyelők között. Mint állami tisztviselőknek kellett a községi gazdasági elöljáróknak az 1920:XVIII. törvénycikkel rendszeresített községi mezőgazdasági bizottság titkári teendőit is ellátniuk és a sok községben alig működő bizottságot tevékenységre 42. A mezőgazdaságiejlesztési munkaterv a földművelésügyi tárca 1943. évi költségvetésének összeállításakor készült el. Ezen a címen kereken 100 millió pengőt állítottak be a Földmívelésügyi Minisztérium költségvetésébe.
