Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig

párhuzamos munkájával akaratlanul is keresztezte egymás ténykedését. A Gazdaszövetség és a Faluszövetség, de mindenek előtt az 1876:VÍ. törvénycikkel a törvényhatóságokban életrehívott közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága követelt részt magának a mezőgazdaságot irányító tevékenységből. Utóbbi ezt annál inkább megtette, mert a tételes jog azt tőle megkövetelte. Az ekként több intézmény által befolyásolt gazdák érdekszolgálatának széttagoltsága folytán a falusi lakosság hovatovább már nemigen tudta, hogy a patronálók közül melyikhez mivel fordulhat és mit honnan remélhet.

30 Tetézte az eligazodás körülményességét, hogy hiányzott a gazdasági egyesületek és a mezőgazdasági kamarák feladat- és munkakörének elhatárolása. Nem riktán az is megtörtént, hogy a helyi közigazgatás az 1920:XVTII. törvénycikk és végrehajtási rendeletének világos rendelkezésének ellenére sem vett részt a mezőgazdasági bizottság tárgyalásán, vagy intézkedése előtt mellőzte annak meghallgatását, illetve válasz nélkül hagyta megkeresését. Egyébként maga a szakminisztérium sem vette mindig figyelembe a hivatalos mezőgazdasági érdekképviseleti intézmény jogszabályban - hacsak általánosan is — körülírt feladat- és jogkörét. A Földmívelésügyi Minisztérium a kamarák helyett nem ritkán ezt vagy amazt a külső hivatali szervet vagy egy társadalmi alakulatot bízott meg a mezőgazdaság érdekét szolgáló valamely feladat végrehajtásával. Általában véve is szívesebben fordult a minisztérium a különleges célú szakegyesületekhez, mert ezek az államsegélyük révén függtek tőle, így tetszés szerint jobban tudta őket irányítani, mint a saját bevétellel rendelkező kamarákat. Ezenkívül a különleges célú egyesületekben specializált szakértelmet talált. Jellemző, hogy az 1930-as években tetemes állami támogatással lebonyolított országos gyümölcsfatelepítési akcióhoz a Földmívelésügyi Minisztérium nem a mezőgazdasági kamarákat, hanem a Gyümölcstermelők Országos Egyesületét vette igénybe végrehajtó szervként. A különféle mezőgazdasági szakegyesületekkel való együttműködés nagyobb életszerűséget vitt a közigazgatásba.

31 Egyes szakegyesületek és a földmüvelésügyi közigazgatás hivatali szerveinek tevékenysége között szinte elmosódott a határ. Példaképpen megemlítjük, hogy a felsődunántúli, az alsódunántúli, a tiszajobbparti és az alföldi szövetségbe tömörült megyei szarvasmarhatenyésztő, törzskönyvelő és tej élést ellenőrző egyesületek ügyvezető igazgatói, valamint a Magyar Marhatenyésztők Országos Egyesületének igazgatója függetlenített gazdasági felügyelők voltak, továbbá a Növénytermelési Hivatalban hét és a baromfitenyésztő szakiskolában Gödöllőn két függetlenített gazdasági felügyelő működött. Az OMGE Országos Törzskönyvelő Bizottsága szintén állami feladatot látott el a minisztérium megbízásából.

32 30. Kaan K. 1936. MK 1. sz. 6. 31. A fontosabb szakegyesületek a következők voltak: a Magyar Növénynemesítők Országos Szövetsége, a Cukorrépatermelők Országos Szövetsége, a Dohánytermelők Országos Szövetsége, a Szeged és Szegedvidéki, továbbá a Kalocsa és Kalocsavidéki Fűszerpaprikatermelők Országos Szövetsége (1890/1934. M.E. .sz. r.), a Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete, a Magyar Szőlősgazdák és Hegyközségek Országos Egyesülete, az Országos Kertészeti Egyesület, a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete, az Országos Zöldmező Szövetség, a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete. 32. E bizottság feladata volt: tenyésztő és törzskönyvelő egyesületek létesítése, közhitelű törzskönywezetés, az elite törzskönyv vezetését is ideértve, egyöntetű bírálati szabályok alkotása.