Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
célnak, amit főként az egyesületi élet klasszikus hazájában, Poroszországban bevált mezőgazdasági kamarai intézmény sikeres működése igazolt. 15 A vármegyei gazdasági egyesületek viszonya a földmüvelésügyi közigazgatáshoz szabályozatlan volt, de hiányzott az anyagi függetlenségük is egyrészt azért, mert az OMGE a GEOSZ-szal nem egyszer útját szegte bátrabb törekvéseiknek és másrészt, mert az alakuló állattenyésztési, gyümölcstermesztési stb. szakegyesületek hamar birtokba vették a hagyományos gazdasági egyesületek működési terének jelentős részét. 16 Ennélfogva a többé-kevésbé erőtlen vármegyei gazdasági egyesületeket közigazgatási vagy más fontosabb feladatok végrehajtásával nem lehetett volna megbízni. Jelentőségük tagjaik kölcsönös egymásra találásában, tömörülésében volt, de ez az erkölcsi érték nem pótolhatta azt, ami törvényes jogkörben és az anyagiakban náluk hiányzott. Az 1896-ban Budapesten rendezett nemzetközi agrárkongresszus alkalmából a németországi Bund der Landwirte mintájára egy újabb országos mezőgazdasági egyesületi központ alakult: a Magyar Gazdaszövetség, ez céljának tekintette, hogy a parasztság tömegszervezetévé váljék. A Gazdaszövetséget szintén a pártpolitikától független társadalmi alakulatként hozták létre lényegileg az OMGE keretein kívül maradt gazdák tömörítésére, a felmerülő agrárpolitikai kérdésekben egységes gazdaközvélemény kialakítására és a mezőgazdaság érdekeinek lehetőleg a köz- és a közgazdasági élet minden területén való érvényesítésére. 1908-ban már ezren felüli falusi szövetkezet és majdnem 500 gazdakör tartozott a Gazdaszövetség kötelékébe. 17 Az az elv, hogy a politikai törekvéseket pártok helyett érdekképviseleti alapra célszerű helyezni, jellemző volt a múlt század utolsó negyedében Németországban és nálunk is erőteljesen bontakozó agrármozgalomra, amely Magyarországon mind a 48-as, mind a 67-es közjogi táborból rokonszenvezőket remélt toborozni. A hazai agrármozgalom korántsem volt azonos a nagybirtokosok szervezkedésével; nem fogta át sem az arisztokrata, sem a dzsentri földbirtokosok többségét. Mint viszonylag kicsi, de rendkívül aktív társaság mozgalma gyakran összeütközésbe került az ipari és a kereskedelmi - akkoriban „merkantilnak" nevezett - körökkel, s ezek az ellentétek nem ritkán az országgyűlésen is felbukkantak. Az ipari és a banktőke amely ezekben az években kiterjeszteni igyekezett a kereskedelmi és iparkamaráknak, valamint az iparosok szabad érdekképviseleteinek hatáskörét, minden erejével küzdött a gazdasági 15. Kezdetben a gazdasági egyesületek többsége Poroszországban szintén ellene volt a mezőgazdasági kamarák létesítésének, minthogy azonban a Bund der Landwirte 1893. február 18-i alakuló ülésén határozottan követelték a kamarák szervezését, a porosz földművelésügyi miniszter a törvényhozásban kezdeményezte létesítésüket. Egy 1894. évi kerettörvény lehetővé tette a mezőgazdasági kamarák létrehozását ott, ahol a tartománygyűlés többsége kívánta, sőt megengedte ez a törvény, hogy egy-egy tartomány területén akár egynél több kamara is működjék. Eleinte néhány porosz tartományban mutatkozott csak hajlandóság mezőgazdasági kamara létesítésére, utóbb mégis egész Poroszországban megvalósult a mezőgazdaság egységes kamararendszerű érdekképviselete. 16. Erdei F. - Pataky E. 1957. ASZ 3-4.sz. 17. Főként 1902-től kezdve a Magyar Gazdaszövetség nagyszámú falusi gazdakör alakítását kezdeményezte, de sok községben már előbb is megalakultak és működtek gazdakörök, különösen ott, ahol a népházakció útján saját otthonhoz juthattak. A gazdakörök általában a birtokos parasztság „önképzőkörei" voltak, de alkalmul szolgáltak az ügyes-bajos helyi problémák megbeszélésére is. Országos viszonylatban jelentős szerephez nem jutottak.
