Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig

ügynökség kezelésével anyagi előnyökhöz juttatta vezető tisztviselőit és befolyásos tagjait.

3 Az 1879. évi székesfehérvári II. országos gazdakongresszus a mezőgazdasági érdekképviselet alapelvei tekintetében is határozott. A képviselőházhoz felterjesztett emlékiratában országos gazdatanács létesítését és a kötelező gazdasági egyesületi társulást javasolta.

4 Kimondta, hogy e szervezeteket a földadó után fizetendő járulékokból tartsák fenn.

5 Figyelmet érdemel, hogy a kassai kereskedelmi és iparkamara az 1879. és az 1880. évi jelentésében mezőgazdasági kamarák létesítésének a szükségességét is fejtegette. Később a gazdasági egyesületek tagjainak többsége mégsem az 1879. évi kongresszusi határozatok szerint foglalt állást. Azzal érveltek, hogy minden kényszertársulás fölösleges, mert mind a törvényhozásban, mind a közigazgatásban a mezőgazdasági érdekeltség dominál, hiszen az országgyűlési, valamint a vármegyei és a városi törvényhatósági bizottsági tagok többsége földbirtokos és a közigazgatás vidéki hatóságainak megszemélyesítői túlnyomórészben szintén mezőgazdasági érdekeltségűek.

6 Ez így is volt, de távolról sem jelentette azt, mintha az agrárirányzat ezen az úton országosan érvényre jutna, mert a gazdasági egyesületek csak elenyésző kis részben egyesítették szervezeteikbe a gazdákat, ezeknek is csak egyes rétegeit, még kevésbé a mezőgazdasági munkavállalókat. Különösen nem sikerült a kisbirtokosokat a gazdaszervezetekbe nagyobb arányban bevonni. Az ország mezőgazdasággal foglalkozó 5 millió főt meghaladó lakosságából alig26 3. GleviczkyS. 1888. 10. 4. Az Országos Gazdatanácsot a földművelésügyi miniszter gazdasági szaktekintélyekből végül is csak 1892-ben alakította meg azzal a céllal, hogy véleményező testülete legyen mindazoknak a fontosabb kérdéseknek megvitatásakor, amelyek törvényhozási vagy rendeleti szabályozást igényelnek. A tanács szervezését a gazdasági egyesületek idegenkedve fogadták, mert jogaik csorbítását és annak akadályát látták benne, hogy a mezó'gazdasági érdekképviseleti rendszer az általuk kívánt módon kiépülhessen. Az OMGE közgyűlése annak az óhajának adott kifejezést, hogy „a magánjellegű gazdatanács a földművelésügyi miniszter tanácsadó szakközegénél több ne legyen: amíg a gazdatanács összeállításába a gazdaközönség bele nem folyik, és a tanácsnak megfelelő szervezeti szabályai nem lesznek, ne szerepelhessen a tanács véleménye mint a gazdák akaratának megnyilvánulása. Foglaljanak ám helyet a tanácsban a miniszter kinevezettjei, de legyenek benne független gazdák is." (A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat az Országos Gazdatanácsban. K. 1892. 1028.) Nyüván az OMGE állásfoglalására tekintettel a földművelésügyi miniszterek a gazdatanácsot, egy4cét esettől eltekintve, nem hívták össze. 5. A kényszertársulásos szervezéssel kapcsolatban az 1879. évi székesfehérvári II. országos gazdákongresszus az önadóztatás elvétől sem riadt volna vissza, kijelentvén, hogy: „A gazdasági egyesületek szervezetének teljes megváltoztatásával ezek fenntartási költségeiben - úgy, mint ez az 1868:VI. t-cz. által a kereskedelmi és iparkamarákra szervezve van - a gazdasági egyesület területén levő minden földtulajdonos egyenes földadójának minden forintja után fél (1/2) krajczár maximum járulékkal vesz részt." 6. A gazdasági egyesületek a kamaráktól féltették saját munkakörüket, amely főként abból állt, hogy szerepet kaptak az állami mezőgazdasági politika eszközeinek közvetítésében. A Földmívelésügyi Minisztérium rendszerint velük bonyolította le akcióit: jó minőségű vetőmagot osztottak ki, a községek részére apaállatokat közvetítettek, falusi szövetkezeteket alapítottak, ismeretterjesztő előadásokat tartottak, háziipari tanfolyamokat szerveztek stb. A gazdasági egyesületek a közéletben hosszú időn át érvényesíteni tudták a mezőgazdasági kamarák létesítését ellenző állásfoglalásukat. Annakidején a gazdasági felügyelőségek és a miniszteri kirendeltségek tervét is ellenérzéssel fogadták, de ezeknek a földművelésügyi igazgatási szerveknek létrehozását nem akadályozhatták meg.