Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Kotlár Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése

Végül az ismétlés feltalálása sem maradt hatás nélkül a sörétes puskára. 1887-ben az előagytáras Winchester ismétlőpuskának sörétes változata is készült, kengyelkulcsos megoldással. Két évvel később áttértek az előagy előre-hátra mozgatásával történő ismétlésre. Néhány pontatlanság kiküszöbölése után a 27. képen mutatott „Modell 1897 Winchester in U.S.P" már kifogástalanul működő, jó lőképességű fegyvernek bizonyult, és az újdonságok iránt érdeklődő vadászok körében hamarosan elterjedt. 27. Sörétes ismétlő Winchester Az alsó csőtárba 5 töltény tölthető a zárszerkezet alatti nyíláson át, a 6. a csőbe helyezhető. A külső kakast az ismétléskor hátrasikló zárszerkezet tolórúdja feszíti meg. A vadásznyelven „rángatós"-nak nevezett puska később több változatban készült. 12-es, 16-os és újabban 20-as kaliberekben is. Vadászati jelentősége elég korlátozott, mivel gyakorlatban kettőnél több gyors egymás utáni lövés csak néhány esetben (pl. kacsázásnál) szükséges. Az öntöltő sörétes fegyver alaptípusa — bár gyártása csak a századforduló után indul meg, — már 1900-ban megvalósul John Browning belga fegyvergyáros tervezésében. Ez alkalommal a közismert típusok helyett (Winchester, Browning) egy, elfelejtett megoldást mutatunk be a 28. képen. A svéd Sjögren öntöltő sörétes puskája a XIX. század utolsó évtizedében felismert elvre, a lőporgázak visszalökő hatásának felhasználására épült. A merev cső mögött elhelyezett súlyzár tömbje lövéskor hátra csúszik, megfeszíti a belső ütőszeg rugóját, ürít, és visszaútjában az alsó cső tárból az adogató által feladott töltényt betölti. Hosszú csöve elsősorban libázásnál tette jól használhatóvá.