Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Kotlár Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése

Elmondhatjuk tehát, hogy a jelenleg is használt, önfelhúzós sörétes duplapuska már a múlt század 80-as éveiben is ismert volt, és a századfordulóra a vadászok jelentős része használta. Egyébként a vadászoknak még hosszú ideig a külsőkakasos puska volt a kedveltebb. Indokolták a véletlen elsülés elleni nagyobb biztonsággal, meg a feszített helyzet láthatóbb voltával, de az igazabb ok valószínűleg az évszázadokon keresztül megszokottá vált kakashoz való ragaszkodás volt. A fegyvertervezők figyelme a vegyescsövű (sörétes és golyós) fegyverek felé is fordult a század vége felé. A legegyszerűbb megoldás a 24. képen látható, ún. „kancsal" puska. Feltehetően még 1880 előtt készült, ismeretlen műhelyben. A hosszúkulcsos, egyszeres reteszelésű alsózárat egy kehelyformájú csap egészíti ki a csősín végén. A jobb cső öntött acél golyóscső, a bal sima, damaszk sörétes. A későbbi időkben, s még a XX. században is elterjedt háromcsövű, ún. Drilling fegyver (két felső cső sörétes, egy alsó golyós) első készítője Peter Oberhammer 1878-ban. Mi egy későbbi, már öntött acélcsövű kengyelkulcsos változatot mutatunk be a 25. képen. Készítője W. Tornau (Halle). Az agynyakon látható kis kulcs a tűzváltó, ennek oldalra nyomásával a bal kakas süti el a golyós csövet. A Lancaster fegyverek váltócsövű kivitelben is készültek kezdettől fogva. Egy rendkívül szép, a század vége felé Maschek bécsi műhelyében készült készletet őrzünk a Magyar Mezőgazdasági Múzeum fegyvertárában. 16-os sörétes párcső és 20-as kaliberű vont golyós párcső, valamint a csaknem teljes tölténykészítő eszközkészlet tartozik a hosszúkulcsos, külsőkakasos, aranyberakásos Lancaster puskához (26. kép). Az ilyen megoldást ikercsövűnek is nevezték a múlt században. 24. Vegyescsövű duplapuska