Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Kotlár Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése

A Kovás vadászpuska Az ütődésre robbanó anyaggal már a XVIII. század végén történtek elég szerencsétlen kísérletek (Berthollet, 1786), míg az angol Howard el nem jut 1799-ben az ún. „durrhigany", vagy más néven durranóezüst feltalálásához. Alkalmazása puskalakat szerkezethez, a skót Forsyth nevéhez fűződik, ő tervezte az első gyutacsos puska gyújtószerkezetet 1807-ben. Ez a fegyver csak leírásban (W.W. Greener) maradt fenn. Találmányát Genevan (Paris) fejleszti tovább 1808-ban, papír hordozású gyúelemet használt detonátorként puskájához. A gyutacsos puskát Joseph Manton londoni fegyvermester egy, feltehetően a következő évtizedben (1820-1830) készült, 12-es kaliberű, vékonyvalú, sörétes duplapuskáján mutatjuk be a 2. képen. A gyújtólyukba 3 mm vastag, 25 mm hosszú, rúdalakú gyutacs került elhelyezésre, melyet egy felülről rázárható, áttört rugós kar rögzített. Elsütéskor a baltaszerű ütőfelülettel kiképzett kakas a rögzítő kar áttörésén keresztül ráütött a gyutacsra, az fellobbant, a gyújtólyukon át begyújtva a töltetet. A legelterjedtebb gyújtóeszköz a csappantyú — régi nevén lőkupak — alkalmazása Joseph Egg nevéhez fűződik 1918-ban. Széleskörű elterjedése csak 1830 körül valósul meg, de ezt követően általános érvénnyel. 1821-ben a prágai Lebeda is készít csappantyús puskát, melyet 1828-ban szabadalmaztat, 1831-től Ausztria-Magyarországon is. A csappantyús elöltöltők idejéből — körülbelül 1820-tól 1860-ig — több puskát mutatunk be. Közös jellemzőjük a cső zárt végén fúrt gyújtólyukba csavart lőkúp, mely 1 mm-es lyukfurattal készült. A kúpra helyezték rá a gyúelegyét tartalmazó cilinderformájú csappantyút. Elsütéskor a keletkezett szúróláng a lyukfuraton keresztül begyújtotta a csőszáj felől a cső töltőürébe elhelyezett puskaport. A puskapor már előregyártott papírtokban is található, a hozzákötözött golyóval, vagy söréttöltettel; a korábbi lőportartó — ami pontatlan adagolást eredményezett — lassan háttérbe szorult. A 3. képen