Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Vajkai Zsófia: Malomtípusok és a molnár mesterség a XIX. századi Magyarországon II.

Noha a malmok az uradalmakhoz tartoztak, azok korántsem teremtettek olyan monopóliumot, mint pl. Angliában vagy Franciaországban, ahol az uraság felkutatta és összetörette a parasztok kézimalmait.

5 Magyarországon gabona helyett lisztet követeltek a jobbágyoktól, így megengedték a kézimalmok használatát, sőt azt is, hogy jobbágyok építsenek vízimalmokat.

6 A birtokos kétféleképp üzemeltette a malmot: bizonyos évi bérért árendába adta, vagy pedig molnárt szerződtetett a jövedelem egy része fejében.

7 A malom nagy jövedelmezősége miatt az értékes vagyontárgyak sorába tartozott. A korai századokban nem volt szokás eladni, inkább csak a bérletét adták-vették, a tulajdonjogot a földesurak fenntartották maguknak. A malom bére nemcsak pénz, hanem termény is volt, amelyben a molnársággal kapcsolatos mellékfoglalkozások jutottak kifejezésre. PL a hal, a malom porán hizlalt sertés, baromfi, borjú. Különféle lisztek, cipók, kalácsok adása is szokásban volt.

8 Középkori malmaink kezdetleges építmények lehettek, ahol 1 kerék 1 kopárt hajtott. Az épületeket a környékre jellemző építőanyagból készítették, pl. a kőben gazdag Balatonfelvidéken kőből: kewmalom.

9 A malmok berendezéséről csak jóval később vannak feljegyzések.

10 A törökkel való háborúskodás során sok kár esett malmainkban, ami természetesen a szembenálló felek kenyérrel való ellátását befolyásolta. Ezért egy idő után mindkét fél megkímélte őket, sőt közösen birtokolták, illetve részesedtek jövedelmükből.

11 A XVIII. század során a polgári építészet hatását tükröző malmok sora épült városainkban, így Tatán, Kőszegen, Pápán, Veszprémben, Egerben és Esztergomban.

12 Ezek közt akadt 6, sőt 10 vízikerékkel működő is, a gabonamalmokon kívül papíros és posztómalmok is voltak. Technikai szintjük a kornak megfelelő fejlettségű volt, s építésük nagyszabású vízrendezéssel járt együtt. A falusi molnármesterségre hatással voltak annyiban, hogy sok inas és legény tanult bennük, akik által a korszerű technikai ismeretek eljutottak a falvak vízimalmaiba is. Mint már említettük, a magyar malomiparban a múlt század derekától hatalmas fejlődés állt be, amely a vízimalokat sem hagyta érintetlenül. Ez a malomtípus volt az, amely legkönnyebben átvette az újításokat, hiszen a vízierő nagy lehetőségeket biztosított számukra, így a sziták és koptatok beszerelése után kezdik kicserélni a malomköveket is a nagyobb teljesítményű, s minőségileg is jobban dolgozó hengerszékekre, s sok malomból eltűnik az ősi vízikerék, felváltja a turbina. Az átalakításokat részben az őrlető közönség igénye diktálta: szebb, minőségileg többfajta lisztre volt szükségük. Másrészt pedig a malom örökáron való megvétele és a vízjog rendezése folytán a molnárok szabadabb kezet kaptak.

13 így azok a malmok, amelyeket az 1950-es években mind leállítottak, de épületük, részben felszerelésük ma is megvan, belső berendezésüket tekintve a múlt század 5. Hajnal 1949. 17. 6. Makkal 1974. 45. 7. IIa 1964. 417. 8. Takáts 1907 b. 122. 9. Holub 1963. 45. 10. Ilyet közölPongrácz 1967. 92-93. és Balassa 1957. 11. Takáts 1907 b. 118. 12. Pongrácz 1967. 96. 13. Ld. Az I. magyar molnárkongresszus - 1902 - tárgysorozatát.