Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Réz Gyula-Várhidy Imre: Adatok a hazai gőzcséplés és gőzekeszántás kezdeteihez

melynek drótkötelei horgonykocsik és terelőgörgők segítségével hozták működésbe az ekét. Ez az eljárás hazánkban nem honosodott meg. Az egylokomotívos rendszernél a lokomobilt egy nagyobb teljesítményű lokomotív váltotta fel, a csölődobokat pedig a magajáró gőzgép aljára szerelték (7., 8. kép). 7. Egyerőgépes gőzekeszántás elvi vázlata A két lokomotívos rendszernél mind a két lokomotívra egy-egy kötéldobot szereltek. A kötél 400—500 m hosszú volt. A szántásnál a két gőzmagánjárót egymással szemben a tábla két szélén állították fel, a sodronykötélre pedig a billenőekét szerelték fel. A lokomotívok az ekét felváltva húzták magukhoz (9. kép). „A mint az eszköz a tábla szélére ért, újból beállíttatik, és most a másik lokomotív húzza maga felé. A két lokomotív közül e szerint mindig csak az egyik dolgozik. Hogy a kötél lehetőleg mindig a munka irányába húzza az ekét, a lokomotívnak az eszköz egyszeri oda- s visszavonulása után a megművelt terület szélességének kétszeresével kell a szántatlan föld irányában előre haladni."

24 Ez a rendszer néhány évtized alatt az egész világon meghonosította a nagy termést eredményező mélyművelést (10. kép). Hazánkban a kétlokomotívos rendszereknél 14, 16 és 20 LE-s gőzmagánjárókat használtak. 24. CserhátiS., 1896. 224. p.