Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)

Fényes Elek megjegyzései a burgonyával kapcsolatban igen általánosak: „a német helységek is nagyon szeretik, sőt már a magyaroknál is meglehetősen elterjedt", névszerint mégiscsak német falvakat sorolt fel (Mocsolád, Lad, Nágocs).

91 Bezerédy Antal ennél tájékozottabb: „.. .nagy mennyiségű sárga és kék kolompért" találni szinte megyeszerte, s ez olyan általános, hogy a „vetését a' legszegényebb zsellér is el nem mulasztja."

92 A száraz és burgonyavészes évek sem veszik már el a lakosság kedvét, (pl. 1818). Rossz évnek számított e szempontból az 1834-es is, amikor a vörsi plébános a következőt jegyezte fel: ,,kolompér a viselt földön egy—két melencével termett egy holdon, csak akkora, mint egy dió". .. Mindamellett inkább emelkedett vetésterülete, az 1840—50-es évektől szeszgyárak is igényelték ezt.

94 Jóllehet néhány község népe jelentős hasznot húzott eladásából az 1850-es évek végétől,

95 a falvak többségében akkor még nagyobbrészt önellátásra szánták. A dohánytermesztés a burgonyáénál előbb megindult. Eleinte magyar jobbágyfalvak is próbálkoztak vele,

96 de végül is a szolgáltatások szempontjából kedvezőbb helyzetű szerződéses, vagy taksás falvak népénél maradt fenn, s ezek többsége német. A XVIII. század végén a külső-somogyi falvak közül Mocsolád, Miklósi, Nágocs, Döröcske, Szil, a dél-somogyiak közül Szulok, Patosfa tűnt ki dohánytermesztésével. Szulokról megjegyzi Vályi, hogy a dohányt ,,3—4 órányira Károly Fehérvárra Horvát Országba hordgyák el jó haszonnal." A dohánytermelés rendkívül jó hasznot hozott az uradalomnak, bár nem a majorsági földeken termelték. Inkább földet adtak bérbe, sőt még birkatrágyát is ingyen. A Hunyady uradalom a döröcskeiektől és sziliektől 1810-ben a bérelt föld holdjáért 2 frt-ot és a dohány kilencedét kapta, ami 2088 Ft hasznot hajtott az uradalomnak.

98 A dél-somogyi dohánytermelő körzet felfutása inkább a XIX. század elejére tehető. A XVIII. század végén a Széchenyiek csokonyai uradalmához tartozó dohánytermelő községekből (Barcs, Szulok) még aránylag kevés volt a jövedelem, azaz 265 Ft, a teljes jövedelem 21-ed része.

99 Hamarosan Barcson, a drávai erdők irtásain, homokos iszapban is termesztették a gyengébb minőségű, zöldes színű ún. Wald-tabakot. Ennél ekkor már sokkal híresebb volt a szulki dohány, melyet már nemcsak Szulokban, Németladon, de Németújfaluban, Hárságyon, Rinyaszentkirályon, Tapazdon és Mikében is előállították, 20—25 000 mázsát adtak el belőle Zágrábban, Károlyvárosban és Fiúméban.

100 Somogy megye a XVIII—XIX. században nem tartozott hazánk jelentősebb borvidé91. Fényes E. 1836. 203. 221. 224. 239. 92. Bezerédy A. 1839. 194. 93. Kövér János, Sequitur História Parochia Vörsensi, Vörsi plébánia irattára. 94. Csorba J. 1857. 29. 65. 95. Barla Szabói. 1860. dec. 4. 96. Takács L. 1964. 66. 97. Vályi A. 1799. II. 616; 622; 648. III. 35 . 449. Szilről, Döröcskéről nem ír. 98. T. Mérey K. 1975. 99. Kanyar J. 1967.128-129. 100. T. Mérey K. 1962. 57. E községek többsége is német ONem hiába írja Hrabovszky Dániel: „dohányt a'kelet déli vidékeken leginkább a' svábok termesztenek" 1827. 103), Patosfa Rinyaszentkirály nem.