Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)
tathattak is a községek egyharmadának lakói. 59 A marha és sertés, sőt a baromfi felvásárlását a XIX. század elejétől soproni, grazi, bécsi kereskedők kezdik el, legnagyobb tételekben természetesen az uradalmi marhákat. 60 A XVIII. századi összeírásokban a marhák és sertések számával ellentétben aránylag kevés a juh és kecske a jobbágyok kezén. Annál több juhállománya van a közép- és nagybirtokosoknak, hiszen a gyapjú is elég fontos kiviteli cikk. 1767 után a legelősérelmek jó része a juhok tömeges tenyésztése miatt volt. 61 Egyes községekben szintén előfordult jelentékeny juhállomány. A nagybajomiak pl. Alsó és Felsőkak puszták legelőin tartottak juhot 62 . Ecsenyben 1813-ban egyik tanú azt vallotta: „Egy uraság sem tart birkákat, a szegénység tart, de keveset, ezek is a többi marhával egy tsapáson járnak. Aratás után tágul ugyan a mezző, de e'mellett még is a szegénység marhája nagyon soványan él." 63 Sok uradalom majorsági üzeme kiépítésének kezdetétől már korlátozta, vagy megtiltotta a jobbágyok birkatartását. így pl. a Hunyady uradalom csak Döröcskén engedte meg a falunak a juhtartást, darabonként 10 krajcárért, de a kéthelyi, a hosszúfalusi, szárszói, zádori kerületében nem. 64 A merinó birka megjelenése még fokozza a közép és nagybirtokosok nyereségvágyát, 65 még inkább megszűkülnek a legelők, s a falvak népe jóformán egyáltalán nem tart birkát. A marha és sertéskivitel mellett a másik fő exportcikk a gabona volt. Az uradalmakban mindenütt három nyomásban művelték a földeket, s ezzel nőtt a szántóföldi termelés területe. Saját gabonájukon kívül értékesítették a jobbágyszolgáltatásokból származó búzát, rozsot, kétszerest is. 66 A hosszúfuvart használták fel arra, hogy termékeiket Kanizsára, Légrádra, a Dunához, Eszékre szállíttassák, s ezzel a költségeket csökkentsék. A XVIII. század végére a megye gazdaságilag felzárkózott az ország általános szintjére. A termelőerők lendületes fejlődésnek indultak. Ennek egyik lényeges tényezője volt a földművelés előrenyomulása a jobbágybirtokokon is. A kérdés megoldását a határhasználat fejlettebb rendszerének kialakulásában kell keresni. Az 1720. évi összeírás a vizsgált községek többségében arról írt, hogy határukat két nyomásban művelték. Voltak ezek között parlagoló rendszerűek, de lehettek már a kétnyomásos gazdálkodásnak fejlett formái is, amikor már évente történik a terület csere. 67 Az úrbéri rendezésekig, majd azután is a kétnyomásból a háromnyomású rendszerre 59. T. Mérey K. 1965. 47-48. 60. Csorba J. 1857. 81. 61. T. Mérey K. 1963. 48. 49. 68. leírja, hogy a bábonyiak báró Sigrai nyája ellen panaszkodnak 1778-ban. A mocsoládiak, kaposváriak szintén az uradalmi birkák pusztításait kifogásolják. A gigeiek 1806-ban egész juhinvázióról panaszkodnak három földesúr és nyolc birkatartó gazda állatai ellen. 62. Solymosi L. 1978. 176. 63. Ádándi birtokper. Rippl-Rónai Múzeum Adattára 64. T. Mérey K. 1975. 64. 65. A birkákkal teljesen tönkretették, kizsigerelték az amúgy sem elsőrendű legelőket. Az ádándi birtokperből kiderült, hogy Somogygesztiben három uraság is tartott birkát „a mező mindenütt sován vízhordó és ugyan azért valakik itt birkát tartanak, sován élesen tartják, mert nyáron tsak búzával élnek." 66. A kétszeres igénylése mind az exportban, mind a paraszti fogyasztásban jelentős a XVIII. sz. folyamán, később erősen csökken. 67. Wellmann I. 1979. 50-52.: ,,a faluközösség által szabályozott" határhasználat van, a területcsere évenként történik, s a közösség az addig egyénileg bírt. . .földekre is rátette a kezét és művelési áganként összefüggően kihasítva felosztja az igényjogosultak között."
