Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

N. Kiss István: Az agrár monokultúrák és Magyarország aktív külkereskedelmi mérlege, 16-18. század

A rendelkezésünkre álló adatok szerint a magyar belső piacra 75%-ban tehén, 15-20%-ban növendék-marha és 5—10%-ban ökör került. A tehenek átlagos élősúlya 175-190 kg, az ökröké 400 kg volt.

13 Az 1770-73-ból ismert, mintegy 90 000 ökör átlagsúlyát kifejező 631 kg-os érték jól mutatja az exportökör, illetve a belső fogyasztásra szánt marha közötti minőségi különbséget.

14 Terjedelmi korlátok miatt nem áll módunkban a marha-árak részletes elemzése. Utalni kívánunk azonban arra, hogy mind a tehén-, mind az ökör-árak regionálisan erősen különböznek, továbbá, hogy az árszint Keletről Nyugatra haladva gyorsan emelkedik. A regionális árkülönbségek a 18. század folyamán a kiegyenlítődés irányába tendálnak.

15 Eltekintve a nagy állatvásároktól, a belső piacot a földesúri mészárszékek alkották. Néhány esetben sikerült az idevonatkozó uradalmi számadásokat elemezni: a megvizsgált mészárszékek a befektetett tőke után kb. 40%-os hasznot hoztak.

16 Ezt a magas profitrátát különleges körülmények biztosították. Saját területén (falvaiban) a húskimérés monopóliuma az uradalmat illette, melyet ugyanakkor nem terheltek a rezsiköltségek, mivel a vágás, bontás és kimérés munkáját a parasztok mint földesúri szolgálatot (munkajáradék) látták el. Amennyiben az uradalom nem mészárszéke számára, hanem további eladásra vásárolt marhát, úgy a szóbanforgó profit már csak egyharmadát tette ki a fenti 40%-os nyereségnek. A 14. század derekától kezdve mind sűrűbb adatok bizonyítják, hogy magyar ökrök érkeznek osztrák, cseh és német városokba.

17 Morvaország, Ausztria és Velence a 16. század elején már rendszeres felvevő piaca a magyar marhának. 1550 táján már a délnémet városok importálják a legtöbb magyar ökröt. A 17. század második felében a török kiűzésével kapcsolatos háborúk nagy károkat okoztak a magyar állattenyésztésnek, de a 18. század elején helyreállt a marhaexport, mely 1770 körül újból elérte az 1570 körüli szintet. Határozottan eltolódott viszont a kivitel aránya; a délnémet és velencei piacokra már alig jut marha, mert az 1750-es évektől kezdve a Habsburg monarchia osztrák és cseh tartományai felszívják a terjes magyar ökörexportot.

18 Évi átlagban 100 000, esetenként 200 000 db marhát vittek ki az országból, amihez még több tízezer olyan marha járult, amelyet kölcsöneik törlesztése fejében a marhakereskedők vámmentesen exportáltak.

19 Magyarországon törvény tiltotta a 4,5 mázsánál könnyebb ökrök kivitelét, de az export zömét alkotó állatok súlya 5,6-6,5 mázsa között mozgott.

20 Az exportra került állatok jó részét a török uralom alatt álló Alföld monokultúrás övezeteiben tenyésztették. A német birodalmi városok nemcsak magyar, hanem dán és lengyel marhát is importáltak. 1580 körül a dán ökörimport volumene kb. 45 000 db-ot, a lengyelé 13. N. Kiss I. 1978. Die Bedeutung. 4. és 5. tábla. 14. N. Kissi. 1978. Die Krise. 95-120. 15. N. Kissi. 1978. Die Bedeutung. 6. és 7. tábla. 16. A nagykárolyi uradalom számadásai. N. Kiss I. 1978. Die Bedeutung. 17. PicklO. 1973. 18. Klier R. 1965. Mtt.

V.G.N. 195-228. - Riedl R. 1893. Jb.G.V.VW. 191-260. - N. Kissi. 1978. Die Bedeutung. 19. Prickler H. 1971. 131-144. és Stefan Kazimir (Bratislava) szíves közlése, amit itt is hálásan köszönök. 20. TV. Kissi. 1978. Die Bedeutung. 9. tábla.