Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Pintér János: A Duna-Tisza közi szőlőterület alakulása a századforduló idején és a két világháború között
4. táblázat Baja, Kecskemét és Szeged szőlőterületei birtokkategóriák szerint 1895-ben és 1935-ben Baja Kecskemét Szeged Birtokkategóriák 1895 1935 1895 1935 1895 1935 % % % 1 kh alatt 9,5 11,7 4,3 3,7 3,0 3,1 1-5 kh-ig 43,6 36,9 34,2 27,3 18,0 14,8 5-10kh-ig 20,3 19,0 15,9 17,7 18,3 14,3 10-20 kh-ig 13,2 16,1 10,1 15,6 23,6 18,2 20-50 kh-ig 9,3 10,5 10,0 17,3 23,1 16,7 50-100 kh-ig 2,4 1,5 8,1 6,7 8,2 4,0 100-200 kh-ig 1,2 4,2 4,5 4,9 4,0 1,5 200-500 kh-ig 3,1 1,8 1,5 0,5 500-1000 kh-ig 1,3 2,9 0,3 1000 kh felett 0,5 0,1 8,5 2,1 26,9 összesen: 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Baja esetében mindkét időszakban az 5 kh-nál kisebb szőlők a város szőlőterületének felét, Kecskemétnél harmadát, Szegednél ötödrészét tették ki. Ez a korabeli szóhasználattal „törpe gazdaságnak" nevezett egység mindhárom városnál csökkenő tendenciát mutatott 1895-től 1935-ig. Az ún. „kisgazdaság" kategória (5-100 kh-ig) Bajánál gyakorlatilag a szőlőterület másik felét, Kecskemétnél mintegy 50%-át, Szegednél pedig hozzávetőleg kétharmadát jelentették. Kecskemétnél az 5 kh feletti kategóriák növekedése, Szegednél pedig csökkenése figyelhető meg. Korábbi ismereteink alapján mondhatjuk, hogy a Duna—Tisza közi községek esetében viszont eltérő a birtoktagozódás a szőlők esetében. Ezt azonban hivatalos statisztikákkal nem tudjuk alátámasztani. Sajnos az ideülő levéltári források nagyon kevés segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a táj birtokstruktúráját egyáltalán vázlatosan is megrajzolhassuk. 19 Dolgozatunkban a Duna—Tisza közi homoki szőlőkultúra történetének egy sajátos vetületét és leginkább mozgalmas időszakát vettük alaposabban szemügyre. Úgy véljük, az itt elmondottak némiképp gazdagabbá tették a korszakról és a tájról eddig alkotott ismereteinket. 19. A szőlőtermesztés területi alakulására és a birtokstruktúrára vonatkozóan is kiterjedt kutatást folytattunk a Bács-Kiskun megyei és az Országos Levéltárban, azonban - az ott dolgozók maximális segítsége ellenére is - kevés eredménnyel, mert az idevágó források csak szórványosak és néha ellentmondóak, esetenként témánk szempontjából használhatatlanok voltak.
