Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Pintér János: A Duna-Tisza közi szőlőterület alakulása a századforduló idején és a két világháború között
A Duna-Tisza közének területi részesedése Magyarország összterületéből művelési ágak szerint 1895 és 1935 között 1895 1913 1935 % % % Szántó 15,7 15,1 15,6 Kert, gyümölcsös 10,1 9,8 11,2 Szőlő 23,5 37,7 38,8 Rét 18,6 22,3 21,4 Legelő 22,0 20,4 18,7 Erdő 9,2 8,8 9,3 Nádas 40,9 49,9 39,3 Terméketlen 15,2 16,6 17,0 összesen 16,2 16,1 16,2 A nádasok nagy arányban szerepelnek, de ez természetes is, hiszen tájunkat két folyó határolja. Közvetlenül ezután a szőlők következnek. 1895-ben a hazai szőlőterület közel negyedrésze, 1913-ban és 1935-ben jóval több mint egyharmada a Duna-Tisza közén helyezkedett el. Már ez a tény indokolttá teszi e táj legfontosabb művelési ágának alaposabb vizsgálatát. A rétek területe - mint ezt majd a 3. sz. táblázatban részletesen bemutatjuk - tájunkon a századforduló után csak minimálisan csökkent, országosan viszont több mint 200 000 holddal. Ez eredményezte, hogy a Duna-Tisza közére került az ország rétterületének több mint egyötöde. Ez a csökkenő tendencia a két világháború között is lassú maradt, és az arányok is csak minimálisan változtak. A legelőterület visszaesése már jelentősebb volt, de nem olyan nagymérvű mint az országos átlag. A szántók részesedése az ország összterületéből szinte változatlan, bár itt is, csakúgy mint országosan, emelkedett e művelési ág területe. Az erdők aránya az országos - meglehetősen csekély - változásokkal párhuzamosan alakult. A Magyarország összterületének közel hatodrészét alkotó Duna—Tisza köze tehát a fentiek szerint részesedett művelési áganként az összterületből. De hogyan néz ki e nagy tájegység önmagában, a két folyó közén milyen a művelési ágak aránya? Erre a 3. sz. táblázat anyagával igyekszünk választ adni. 5 5. U. a
