Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

Szánnak való ki faragott talp fa, alma törő válu". 64 Ritkán említett eszköz, az alma fel­dolgozásánál, eltevésénél használták. A déligyümölcsöket hordókban, csebrekben tar­tották. Köztudomású, hogy a gyümölcsöt nemcsak nyersen fogyasztották, hanem fel is dolgozták, télire eltették, esetleg házilag készített gyógyszert is gyártottak belőlük. A nyersen tárolt gyümölcsöt pincében, kamrában, „Élésházban" vagy „Sáfárház­ban" vagy az ún. „boltban" tárolták és puttonyban, átalagban, cseberben vagy hordóban tartották. Általában arra törekedtek, hogy a gyümölcstartó hely hűvös, északi fekvésű legyen. Pelényesen (Bereg m.) 1723-ból származó inventárium egyik tétele „Eczetes házban . . . régi alma egész téli hordó N° l". 65 Előfordult, hogy tárolás közben tönkre ment a gyümölcs. Pl. Nagykárolyban 1790 márciusában az alma mind elrohadt, ezért Erdőbényéről, Fehérgyarmatról készpénzért vettek az uraságnak almát. A kár okának kivizsgálását elrendelték és megszabták, hogy amennyiben a kertész gondatlansága okozta a veszteséget, úgy annak teljes értékét ő fizesse meg. 66 A gyümölcsből mustot is készítettek, amit besűrítettek. Ezt a gyümölcs eltevésénél, „conserválásánál" használták esetenként méz vagy nádméz helyett. 67 „Szomjúság ellen" szirupokat is „tsináltak" és hosszúnyakú, szűkszájú üvegekben tartották. Ezt vagy ön­magában, vagy vízzel hígítva, esetleg pár csepp alkohollal vegyítve itták. 68 Télre többféle liktáriumot készítettek. A liktárium alapanyaga mindig a gyümölcs leve, méz, vagy nádméz és víz. Ezt különböző sűrűségűre főzték és ebbe megtörve vagy egészben belefőzték a gyümölcsöt (mag nélkül). E szerint készült pl. a „fényes liktári­um", ami a mai gyümölcssajtnak felel meg. A gyümölcs megtöréséhez prést, különböző gyümölcstörőt és szitát használtak. 69 A század elején gyakori a liktáriumokkal kapcso­latos forrásanyag. Az 1717-ből származó számadások között szerepel például „Die 23. Aug. . . . vöttem 5 icze mézet, kitis Szakmáriné Asszonyom vitt Olcsvára (Szatmár m., Károlyi birtok); Liktáriumhoz vöttem 5 iczét, ugyan Szakmáriné majorosné kezéhez. Adván iczéjét á den 24. részén az árra Rh 2". 70 Az instrukciók között többször szerepel a liktáriumok készíttetése. „Már az Gyümölcsökh ideje elérkezvén, úgy a liktáriumok Tsináltatása nem olyan haszontalan, - amint tavaly volt, úgy kell folytatni a dolgot". 71 A nagykárolyi számtartó a következő utasítást kapja a gróftól „ . . . nemkülönben Liktári­umokh is Csináltatásának az öreg Asszonyok által elegendőképpen, hogy azok elégséges képpen való tétek miatt becstelenséget ne vallyál". 72 Valószínűleg ezek a viszonylag drága és munkaigényes eltevési módok elsősorban a főúri konyhák sajátosságai közé tartoztak. A gyümölcs legnagyobb részét aszalták. Számtalan utalás bizonyítja e gyümölcstartó­sítási mód fontosságát az egyes uradalmakban. Saját fogyasztásuk mellett piaci értékesí­64. JakóZs. 1944. 248. 65. Kit. P. 397. 357. kötet 66. Kit. P. 397. 2. kötet 67. Nádméz = nádcukor. A répacukrot csak a XIX. századtól kezdik gyártani. A cukorrépát a XVIII. század végétó'l ismerik és kezdik el termeszteni. 68. Lippai J. 1667. 286. 69. Lippai J. 1667. 273-285. 70. Kit. P. 397. 77. csomó 1 icce = 0,85 L; Rh = rajnai forint 71. Kit. P. 397. 299. csomó 72. Kit. P. 397. 299. csomó

Next

/
Oldalképek
Tartalom