Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

fűrészelték.

52 A vágott felületet simára metszették. A hasíték készítéséhez éles és olyan hosszú kést használtak, amelyiknek pengéje átérte a fácskát. A hasíték közepébe előre elkészített éket vertek, majd az oltóvesszőt - többnyire ékalakban - megfaragták és a hasítékba helyezték. Többnyire 2 oltóvesszőt tettek, ritkán hármat, majd az éket kivették. Ezután házilag gyártott oltóviasszal vagy marhatrágya és agyagkeverékkel betapasztották az oltás helyét. Sokan mohával fedték be, vagy ruhával takarták, hársfakéreggel vagy ruhával bekötözték. Az oltóvesszőt az oltás előtt 8—10 nappal vágták le a fáról amelyek ,,sűrűn rakva szemekkel, egy esztendősek voltak". A pincében tárolták őket. Az oltást vagy ősszel, de inkább tavasszal, főleg Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25) napja táján végezték. Fontos tényezőnek tartották, hogy az oltás idejét a holdtöltéhez igazítsák. Károlyi Sándor utasítása 1712-ből is ezt igazolja. „. .. hanem az oltásnál az Hold tart vagy töltve taian Napja eötöd Napigh ideié".

53 Általában úgy vélték, hogy az oltást holdtöltekor vagy kevéssel utána tanácsos elvégezni. Tapasztalatuk szerint, ha ebben az időben oltottak, akkor a fák előbb kezdtek teremni és a gyümölcsük is nagyobb lett. 4. Hasítékottás 1667. (In: LIPPAY J.: Gyümölcsös kert. 1667. 27.) 52. LeibizerJ. 1798. 244-245. Az öregebb fák oltását a fa koronájának magasságában ajánlja természetesen úgy, hogy néhány ágat meg kell hagyni és ha az oltott rész megerősödik, akkor szabad fokozatosan eltávolítani a régi ágakat. 53. Kit. P. 397. 297. csomó