Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században
tesz említést a vad gyümölcsökről, gyümölcsösökről, szőlőbeli gyümölcsösökről is. Elvétve kiemel egy-egy gyümöcsfajt, esetleg fajtát is. Zalában, Sopronban, Baranyában a gesztenye és a dió gyakran előfordul. Pest megyében - amelynek gyümöcstermesztése a felmérés alapján elég jelentős — Nagykőrösnél említi a „Pogátsa almát" és a „Pongradi cseresznyét". A szilvát, almát gyakran felsorolja, a barackot csak ritkán, inkább nagyobb városoknál. A piacra termelést is több esetben hangsúlyozza, pl. Vas megye lakossága többnyire Ausztriában értékesíti gyümölcsét. Munkájában a gyümölcsösökre vonatkozóan több mint 300 helységről ad vázlatos tájékoztatást. E felmérő, az ország egészére vonatkozó ismertetések a hazai gyümölcstermesztés általános helyzetéről nyújtanak csak vázlatos képet. Közelebbi vizsgálódás szükséges ahhoz, hogy magáról a termesztés gyakorlatáról, a fajtákról és eszközökről, a gyümölcs felhasználásáról és jövedelmezőségéről pontosabb képet kaphassunk. E tanulmány a majorsági üzemek, de elsősorban egy nagyuradalom - a Károlyi család - gazdaságaiban folytatott gyümölcstermesztést mutatja be. 9 A Károlyi család nagykiterjedésű birtokai a XVIII. században az ország északnyugati, északkeleti részein és az Alföldön Csongrád és Békés megyében terültek el. A földrajzilag is elkülönülő tájegységeken folytatott termesztés vizsgálata lehetőséget nyújt a többrétű tájékoztatásra és az általánosabb következtetésekre. Gazdaságaikat e században a család maga kezelte, és ezért az egyre gazdagodó család fejlődő gazdálkodásáról áttekinthető képet kapunk. A kutatáshoz nagy segítséget nyújtott, hogy a forrásanyag az egész XVIII. századot felölelően, egy helyen jói elrendezetten tanulmányozható. 10 A Károlyi család ősi birtoka a Szatmár megyei nagykárolyi uradalom. A család tagjai a köznemesség soraiból a XVII. században emelkedtek ki. Ettől kezdve a bárói cím viselői lesznek. Károlyi Sándor - a szatmári béke megkötéséért - 1712-ben grófi címet kapott. Igen jelentős birtoktestekkel gyarapította a családi vagyont. Nevéhez fűződik a szatmári, az erdődi, a bélteki, a csongrádi, a hódmezővásárhelyi jószágok megszerzése. A Nyitra-Vág mentén a suránymegyeri uradalmat, a pozsonyi szőlőket és ház-ingatlanokat is ő vásárolta meg. Igen sok tisztséget töltött be (pl. Szatmár megye örökös főispánja). Fia, Ferenc a hatalmas ecsedi uradalommal gyarapította a család vagyonát és unokája, Antal, felesége révén (Harruckern Jozefa) a gyulai uradalommal gazdagította birtokaikat. Károlyi Antal unokái István, Lajos és György 1827-ben megosztoztak a birtokokon. Gróf Károlyi Sándor (1669—1743) korának egyik legnagyobb gazdája erős kézzel, maga irányította gazdaságait. Erről tanúskodnak udvarbíróinak, vagy tiszttartóinak és más tisztségviselőinek időről időre kiadott, sajátkezűleg írt számtalan utasításai és naplójegyzetei. Többnyire Pozsonyban, Bátorkeszin, Nagykárolyban és Erdődön lakott. Fia Ferenc - hétszemélyes tábla bírája és több más tisztség viselője - nagy elfoglaltsága miatt már teljhatalmú jószágigazgatókkal irányíttatta uradalmait. Leginkább Nagykárolyban lakott. Utóda, fia Károlyi Antal még több állami megbízatást kapott. Főleg Pesten és 9. Ez úton mondok köszönetet dr. N. Kiss Istvánnak, a Magyar Mezó'gazdasági Múzeum tudományos fó'munkatársának, aki figyelmemet felhívta a Kárályi Levéltárban található vonatkozó forrásanyagra. 10. A Magyar Országos Levéltárnak a Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára, Budapesten a VIII. Szentkirályi u. 35. sz. alatti bérház földszintjén nyert elhelyezést. Jelenlegi helyére még a Károlyi család költöztette 1916-ban.
