Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Csöppüs István: A juhállomány alakulása Magyarországon az 1938-1944. években

Még szigorúbb intézkedésekre került sor 1941-ben. A vonatkozó rendelkezések, már nemcsak a gazdaságok gyapjúkészletének kötelező bejelentését írták elő, de egyben szabályozták a házilag felhasználható mennyiséget is. így a juhtenyésztők a szükségletük fedezésére csak 10 kg zsiros gyapjút vagy 6 kg mosott gyapjút, amennyiben a háztartásukban rajtuk kívül több egyén élt, úgy minden személy után még további 2 kg zsiros gyapjút vagy 1,2 kg mosott gyapjút dolgozhattak fel. A többi gyapjúmennyiséget pedig — az egynyiretűt augusztus 15-ig, a kétnyiretűt, valamint a báránygyapjút október 16-ig — a kijelölt kereskedőknek megvételre fel kellett ajánlani. A beszolgáltatás ellenőrzését a honvédbeszerző osztagok végezték. A katonai rekviráló hatóságok megjelenése nemcsak nyílt brutális beavatkozást jelentett a mezőgazdasági termelés rendjébe, de egyben a hadi állammonopolkapitalizmus falura történő behatolását is mutatja. A gyapjúértékesítés terén változás csak 1943-ban következett be. A rendelet értelmében a birkát és a bárányt évente csak egyszer lehetett megnyírni a hatóság által megállapított időpontban. Az üzemek ugyanakkor kötelesek voltak a merinó és a merinóval keresztezett fajtájú juhok gyapjúját teljes egészében a közellátás rendelkezésére bocsátani, míg a saját szükségletüket az egyéb gyapjúféleségekből elégíthették ki, de azt is korlátozott mértékben. Négy családtag esetében a házi szükségletre öt birkáról nyírt, legfeljebb 7 kg zsíros vagy 4,2 kg mosott gyapjút tarthattak vissza. Amennyiben négynél több személy élt a juhtartó háztartásában, úgy minden további egyén után egy birkáról nyírt, legfeljebb 1,4 kg zsíros, vagy 0,80 kg mosott gyapjú mentesült a beszolgáltatási kötelezettség alól, de csak abban az esetben, ha a juhtenyésztő gazdaságok 1941 előtt is házilag dolgozták fel a termelt gyapjút. Az egyéb termelők viszont kötelesek voltak az egész gyapjútermelésüket a felvásárlónak átadni a hatóságilag megállapított áron.

36 A kormány az 1943/1944. gazdasági évben a kötelező termény- és termékbeszolgáltatási rendszert teljesen új alapokra helyezte, annak érdekében, hogy az állam előre meghatározott agártermeivény mennyisége fölött rendelkezhessék. A kérdéssel itt bővebben nem foglalkozhatunk, csak annyiban, amely témánk megértéséhez elengedhetetlenül szükséges, így mellőzzük az ún. Jurcsek-féle beszolgáltatást rendszer érdemi tárgyalását. A vonatkozó rendelet értelmében a termelő a szántóterületének minden aranykoronája után 50 kg búza, búzaegységnek (ötven pontnak) megfelelő agárártermelvényt köteles hatósági áron beszolgáltatni.

37 A pontrendszerben 1 kg búza egy búzaegységnek, vagyis egy pontnak felelt meg. A kirótt 50 búzaegységből 10 pontot csak kenyérgabonából (I. csoport), 10 pontot csak zsiradékfélékből (II, csoport) és 30 pontot a szabadon válasz36.27 000/1940. Ip. M., 44 500/1941. Ip. M., 38 300/1942. Ip. M., 279 900/1942. Ip. M., 16 000/1943. Ip. M. sz. r. 37. Magyarországon még a XIX. század végén állapították meg aranykoronában a földek kataszteri tiszta jövedelmét. Az 1943/1944. évi beszolgáltatási rendelet erre a kataszteri tiszta jövedelemre épült. 6 000/1942. ME. sz. r. A 108 800/1943. KM. sz. r. értelmében igénybevett gyapjúmennyiség beszámítható az általános terménybeszolgáltatási kötelezettségteljesítésébe. Bizonyos mérvű változást jelentett a 118 900/1943. KM. sz. r. és a 103 300/1944. KM. sz. r., mert ezek előírták, hogy 1 kg merinó báránygyapjú 30-31%-os rendement esetén 9 búzaegységnek, 1 kg racka báránygyapjú 50%-os rendement esetén 12 búzaegységnek felel meg. Itt csak jelezni szeretném, hogy a magyar kormány az 1944/1945-ös gazdasági évben az 50 pontos beszolgáltatási kötelezettséget 40 pontra szállította le a 107 000/1944. KM. sz. r. alapján.