Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Csoma Zsigmond: Borászati munkaeszközváltás Somlón
lésével a tipróláda elődje lehetett. Szapuszékre állítva, az egyik dongában kiképzett elzáró szerkezetes kifolyó nyílás biztosította a mosóvíz, majd a must kifolyását. A szőlő összetörését, gyorsabban, tisztábban végezték el a zúzógépek, egykori nevükön a szőlőmalmok, darálók. Nyugat-Európában már a XVIII. században általánosan használt egyszerű zúzógépek hazai legelső társát, a XIX. század elején említik, majd 1838-ban Egerben került bemutatásra és részletes leírásra. 27 Használatuk még a XIX. század végén sem általános. Bár a szakirodalom elismeri a jó munkáját, olcsóbbságát az emberi tiprásnál, tisztaságát, munkája gyorsaságát, mégis a Dunántúlon ritka. Az 1895-ös összeírás szgrint a törpegazdaságokban Veszprém megyében is csak 16 db-ot használtak. 28 A szőlőzúzógép megjelenése még nem jelentette a muszkolás és tiprás teljes kiszorulását, de ezzel megkezdődött az a folyamat, amelynek végén a zúzógép átvette a szerepet és lecserélte az egyéb zúzási eljárásokat. Magyarországon a nagyobb uradalmakban, az 1870-es évekből említik rendszeres használatukat. 29 A zúzógép alkalmazása a jobb minőségű, főleg szebb színű borokhoz segített hozzá. A gyors összezúzás és kipréselés alatt kevesebb ideje volt a törkölynek, mustnak a levegővel való érintkezésre. A szőlődarálót a fönnállónak nevezett egy fenekű hordóra, vagy kádra tették, s ebből merték ki a préskosárba a kisajtolandó szőlőt. Somlón, a paraszti gyakorlatban, szőlőzúzógépet a XIX. század elején kezdtek használni. Korábban csak egy-két urasági présházban dolgoztak velük. A gyári darálók mintájára ügyes kezű bognárok készítették a fahengerű eszközöket. A kissé ormótlannak tűnő, nagy garatú első fahengeres házi készítésű zúzógépek beváltak, ezért terjedhetett el az 1920-as években a vasdaráló, amely visszaszorította, felcserélte a korábbi fürtzúzó eszközöket. Ezzel az új eszközzel, géppel már komolyabb karbantartási, tisztítási műveletek is szükségessé váltak, a bor minősége érdekében. Már az első propagálók is megemlítették, hogy használat után a zúzógépet szét kell szedni, farészeit faggyúval, vasrészeit pedig olajjal kell bekenni. 30 A jobb minőség érdekében Nyugat-Európában a XVIII. század végén már különböző megoldású bogy ózó szerkezetekkel dolgoztak. Elsősorban a vörösbor készítésénél, de később a fehérbor készítésénél is alkalmazták. A XIX. század 70-es éveiben Magyarországon is elterjedt, főleg urasági présházakban. A bogyózás, leszemzés célja az volt, hogy a fürtkocsányt magas csersav és más kellemetlen ízanyagai miatt a préselendő fürttömegből kiválasszák. A munka jelentősége a muszkolást, és részben a taposást felváltó darálók térhódításával nőtt meg, mert a lábbal taposás esetén nem lehetett akkora erőt kifejteni, hogy a kocsány szétpréselődjék. A zúzógép azonban széjjeltörte még a megfásodó kocsányi is. így abból a mustba ázva kioldódhattak a kellemetlen íz- és aroma-anyagok. A szapusajtár funkcióbővülését az az adat sejteti, amely szerint 1824-ben, összeírásnál a meszesgyörki kocsmárosnál a kamrában találtak „Egy szapulló Sajtárt"-t. Hofer T. 1957. 301. 27. Feyér P. 1970. 43.; Héti Lapok. 1838. szeptember 8. 75. Nyugat-Európában az ottani vörösborkészítésben terjedt el először, ahogyan Magyarországon is a vörösborkultúra területén kezdték használni először. 28. A Magyar Korona Országainak közepén Mór környékén is használták nagyobb számban a német szőlőbirtokosok. Tersánczky J. 1869. 297. A jó véleményre lásd még: Gyürky A. 1861. 111.; az első magyar mezőgazdasági gépgyárak is kezdték gyártani. 29. FeyérP. 1970. 76. 30. Tersánczky J. 1869. 332.
