Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Vlcskó Lajos: A jelentős agrártörténeti emlékek és dokumentumok védelme a Magyar Népköztársaságban

országos kereskedelmi szervezet végzi. Ezért begyűjtésük különös gondot, sokszor nagy fáradságot és türelmet igényel. Sokat ér, ha egy gépet a rá vonatkozó iratokkal (számla, prospektus, kazánkönyv, használati útmutató stb.) tudunk megmenteni. A gépek gyűjtésén kívül sok esetben még nehezebb és bonyolultabb feladat a gépek megjavítása, a hiányzó alkatrészek pótlása, a további romlástól való megóvásuk, gondos elhelyezésük. Ezért is e munkát elsősorban a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet (Gödöllő) és 4 mezőgazdasági szakmunkásképző és munkástovábbképző intézet (Vép, Lengyel, Pétervására és Kétegyháza) közreműködésére alapozottan kívánjuk megoldani. Ezek az intézmények rendelkeznek a feladat megoldásához szükséges szellemi felkészültséggel (kiváló gépészmérnökök, technikusok, szakmunkások), tanműhelyekkel stb. A régi gépek gyűjtése és gondozása a tanulók múzeumbaráti köreinek is hosszú évekre szóló, hasznos programot jelent. E foglalatosságuk során egyúttal a tananyaghoz kapcsolódó elméleti és gyakorlati műszaki ismereteket is szereznek. Természetesen a gépek felkutatása, bejelentése széleskörű társadalmi összefogással oldható meg. Erről ezúttal sem mondhatunk le. E munkában részt vesz a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre és számos más társadalmi szervezet is. A rendelet külön is foglalkozik a jelentős agrártörténeti emlékeknek minősülő iratok, a térképek, rajzok, fényképek, hanganyag stb. védelmével. Tapasztalataink szerint nagyon sok ilyen fontos anyaggal rendelkeznek az egyes mező- és erdőgazdasági, élelmiszeripari üzemek. A régi üzemi térképek, táblatörzskönyvek, telekkönyvi kivonatok, egyes idénymunkák (aratás, cséplés, kukorica-, cukorrépa betakarítás stb.) elvégeztetésére vonatkozó szerződések, állatértékesítési megállapodások, régi árjegyzékek, az állattartásban, a tejházban megkövetelt házirendek, fejési naplók, törzskönyvek, a kisgazdaszámtartás kapcsán vezetett feljegyzések, üzemtervek, régi adóívek stb. A szakma nagyjainak emlékanyagát szeretnénk teljessé tenni. Minden személyes vonatkozású anyag: útlevél, bejelentőlap, életrajz, fényképek, esetleges hangszalagok, műszerek stb. összegyűjtése nagy segítség ezen a téren. Természetesen nagyon jelentős a munkásságukkal kapcsolatos iratok (pl. kutatási napló) összegyűjtése is. A régi tanrendek, óratervek, tantervek és tantervi útmutatók, kísérleti tervek, kutatási beszámolók is fontos szakoktatás-kutatástörténeti forrásanyagok. Az egykori helyhatósági szabályrendeletek, utasítások összegyűjtése és feldolgozása több szempontból is fontos. Egyfelől eredeti dokumentumai ezek a helyi mezőgazdasági jogalkotásnak, másfelől arról „vallanak", hogy a vármegyék, városok és községek milyen jogi eszközökkel szabályozták, befolyásolták a termelést. A felsorolt különféle iratanyag nyilvántartásba vétele, megóvása, rendszerezése: gazdag forrásanyag-bázist nyithat meg az agrártörténetírás számára. Sajnos, gyors ennek az anyagnak a pusztulása. Ugyanis igen sokszor a féltve őrzött dokumentumok, képek csak a tulajdonos számára képeznek kedves emléket, halála utáni sorsuk legtöbbször a megsemmisülés. Számos mezőgazdasági nagyüzem megíratta történetét. E munkák zöme nem került könyvárusi forgalomba. így csak némelyike juthatott el a Magyar Mezőgazdasági Múzeum vagy más agrártörténeti kutatóhely könyvtárába. Igaz, e müvek nem egységes tematika alapján készültek, nem is sorolhatók műfajilag azonos kategóriába. Mindezek ellenére mint agrártörténeti forrásanyagok lényegesek. Ezért szükséges, hogy az említett könyvek,