Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

P. Erményi Magdolna: Magyarország főbb borvidékeinek története a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiállításaiban

talajhoz közelebb vinni, hogy a fürtök aszúsodása minél nagyobb arányú legyen. Bevezetik a háromszori kapálást. Eszköze a még ma is használt csákány, a kétágú és a laposkapa. A szüret idejét későbbre, október elejére helyezik át, ez később a hónap végére tolódik. A szőlőt cseberbe szedik, de a XVII. század végén a puttony is előfordul már a forrásanyagban. A mustot csömöszöléssel és taposással nyerik, de a nagybirtokokon a XVI. században már megjelennek a faprések.

8 Ezek főfás vagy bálvány prések, melyek az egykarú emelő elvei szerint működnek. A XVIIi. századig hazánkban feltehetően ez a típusú prés, több változatban szolgált kizárólag a szőlősajtolásra. Kezdetben az uradalmakban használják őket, majd ennek példája nyomán a paraszti gazdálkodásban is tért hódítanak. E korábbi századokban a prés használatában szőlővidékeinken jelentős különbségek voltak. így például az északi területeinken, a Tokajhegyalja vidéke kivételével ritkán használnak prést, a Dunántúlon viszont kiterjedten alkalmazzák. A Balaton környékén főleg Zala megyéban a présekhez hozzáépítik a tiprót is. A prések alkalmazása szoros kapcsolatban áU a vidékre jellemző szőlőbeli pincékkel, ahol a must feldolgozása és a bor tárolása történik.

9 A török uralom megszűnése után a XVIII. században a szőlőt újra kiterjedten művelik, bár az osztrák vámpolitika továbbra is erősen korlátozza a magyar borok értékesítésének lehetőségeit, sőt a XIX. század elején ez még súlyosbodik. Boraink eltűnnek az európai országok piacairól. A szőlőtermelésben erős hanyatlás következik és csak a XIX. század közepétől lendül fel újult erővel a gazdaságpolitikai helyzet változásaival. Az 1850-ben eltörölt vámhatárok, a vasúthálózat kiépülése, a korszak hadi konjunktúrái, a szőlődézsma eltörlése a szőlő és bortermelés számára új lehetőséget teremt. A külföldön bevált új módszerek és eszközök alkalmazása, a tudományok általános fejlődése, a gazdasági szakirodalom és oktatás elterjedése mindinkább tért hódít. Mindez együttesen lehetőséget teremt a tőkés termelési mód kialakítására.

10 A szőlőtermesztés gyakorlati munkái nagyjából megegyeznek az eddigiekkel, mégis sok területen az intenzívebb termelés az irányadó. A fajták száma ugrásszerűen emelkedik. A fajtákat keverten, sok helyen még soros művelés nélkül termesztik, de már több helyen, így a Balaton környékén az 1860-as években a nagyobb birtokokon fajtatiszta, soros ültetést is alkalmaznak. A tőkéket a hagyományos kopaszfejre metszik, a borvidékenként kialakult metszőkés formákkal. A metszés racionális eszköze a metszőolló a XIX. század második felében európaszerte terjed. Hazánkban is elkezdik használatát. Országszerte kedveltté vált a hazai típusú „Kecskeméti oüó", mely a metszés gyors, gazdaságos elvégzését tette lehetővé.

11 A nagyméretű bálványprések mellett az 1800-as évek elejétől a középorsós prések is terjednek főleg Észak-Magyarországon és a Dunántúlon. A bor minőségének javítására nagyobb gondot fordítanak. Ez a borok kétszeri fejtésében nyilvánul meg elsősorban, amit több helyen már gyári készítményű fejtőgépekkel végeznek. A század második felében sokan derítik és szűrik boraikat. A hordósborok mellett sok termelő palackozott bort is forgalmaz. 8. Balassa I. 1973. 1-6 9. Vinczel. 1958. 1-28; Vajkai A. 1955. 50-60 10. Fejér P. 1970. 31-49;P. ErményiM. 1976. 9-12 11.1». ErményiM. 1976. 12-17