Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

P. Erményi Magdolna: A Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Egyesületének (AIMA) V. kongresszusa Neubrandenburgban (NDK) 1978. szeptember 10—16.

ipar fejlődéséről, egyben ismertette a cukoripari múzeumot is, mely a Nyugat berlini Műszaki Főiskola tartozéka. Steensberg, Axel (Dánia) beszámolójában - amelyet ,,Uj-Guinea földművelése és a földművelés korai szakasza Európában" címmel tartott — néhány évvel ezelőtt tett expedíciójának eredményeit foglalta össze. Az ásatások alapján kiderül, hogy Uj-Guineában az i.e. 9—8. évezredben a földművelés korai formái bizonyíthatók és az egyes eszközök hasonlóak az európai kezdeti földművelés eszközeihez. A Kongresszuson elhangzott valamennyi előadás ismertetésére az adott kereten belül nincs mód, mégis e korántsem teljes áttekintés mutatja azt a törekvést, amivel az előadók az agrármúzeológia kérdéseit igyekeztek a legkülönbözőbb nézőpontból megvilágítani. Az előadások az AMA következő köteteiben kerülnek közlésre. Az Egyesület ezzel teszi lehetővé, hogy az elhangzottakat azok is hasznosíthassák, akik a Kongresszuson nem tudtak résztvenni. A gazdag programhoz tartozott két agrártörténeti múzeum megtekintése is. NDK-ban alig néhány éve alakult Alt-Schwerin ben az Agrártörténeti Múzeum. Ez az egyetien olyan múzeum ebben az országban, amelyik a régészeti korokon keresztül napjainkig átfogó képet igyekszik adni az ország mezőgazdaságának fejlődéséről a mecklenburgi tartomány mezőgazdaságának példáján keresztül. Ami új és érdekes ennél a múzeumi együttesnél — amely a szabadtéri múzeumokhoz sorolható - az, hogy nem egy teljes és valami stílusnak megfelelő, korban lezárt múzeumfalut képez. Arra törekednek, hogy állandóan továbbfejleszthető, a múltat a jelennel összehasonlítható falut alakítsanak ki. A múzeum központjában - az egykori arató szálláson - került elhelyezésre a „Mecklenburg agrártörténete a kezdettől a szocialista jelenkorig" c. kiállítás. Ez igen jó áttekintést nyújt a feudális, majd kapitalista nagybirtok szervezetéről, a Junkerek és parasztok életmódjáról, a fasizmusról, a felszabadulásról és a szocialista mezőgazdaság fejlődéséről. Ezen kívül 20 muzeális objektum tartozik e múzeumegyütteshez. Így pl. érdekes az a kiállítási felfogás, ahol a régi cselédházban egymás mellett látható egy 20. század elejéről származó cselédlakás berendezése és mellette az 1960-as évekből való teljes részletességgel berendezett termelőszövetkezeti dolgozó otthona. Szemléltető, még befejezetlen állapotában is, a XIX. században használt 12 tagú napszámos család nyomorúságos lakása. A junker falu régi, egy tantermes iskolája mellett egy jól felszerelt mai, falusi iskola is tartozéka a múzeumnak. Útközben a MGTSz központi irodája, gépműhelye, a dolgozók szép lakóházai is láthatók. A múzeum gazdag gépkiállítása mellett, régi kovács-és bognárműhely, szélgenerátor és több más objektum beszél a múltról és jelenről. Egy másik múzeum ugyancsak nagy élményt jelentett. Berlin közelében Wandlitzban megtekintettük ,,Az agrár termelőerők múzeumát", amely egyrészt a helytörténeti múzeum anyagából, másrészt a berlini Néprajzi Múzeum segítségéből alakult önálló múzeummá. Ez az agrártörténeti-néprajzi múzeum kiállításaiban nemcsak a mezőgazdaság technikai fejlődését kívánja érzékeltetni, hanem azt a dolgozó embert, aki munkájával teremtette meg minden kor vívmányát. Azt a parasztot, mezőgazdasági munkást, akinek élete, emberi tartása példa az utókor számára. Valamennyi kiállítás jól érzékelteti — a gazdag eszköz és dokumentációs anyagon keresztül - azt az utat és eredményt, melyet a mezőgazdaság a XX. század elejétől napjainkig elért. A múzeum négy nagy témát mutat be: növénytermesztés, állattenyésztés, halászat és a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. Ezen kívül mód nyílt a Helytörténeti Múzeum tanulmányozására is, mely igen jól