Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Vajkai Zsófia: Malomtípusok és a molnár mesterség a XIX. századi Magyarországon. I.

ve s ezeket felső és alsó gerendafészeknek nevezik. A két fészek középső kötésgerendájába illik bele a három öl hosszú főgerenda a végében levő lapiczkavassal. Ennek a gerendának a közepén van a tiprópadló ferde nívóban, vagyis egyik fele a vízszintes nívó felett, másik fele az alatt áll. A padlót a padlógerendák tartják, melyek a főgerendából sugarasan indulnak ki; a padlógerendák végét a körív vonalán a keréktalpfák kötik össze s e talpfák alsó felén vannak a fogak. E fogak hajtják a fürszaczkereket, mely a kis gerendán fekszik szintén külső és belső fészekkel. Ez a mozgató rész, melyben a mozgás így történik: a lovakat felhajtják a tiprópadlóra, azok mindig fölfelé (hegynek) törekszenek s így egyhelyt lépdelnek, mert a tiprópadlót magok alól kitolják épp az ellenkező irányban, mint amelyben ők állnak és lépnek. A tiprópadló mozgásával, a fogak közvetítésével, megindul a kis gerendő is, mely átnyílik a malom helyiségébe. A malom helyiségében az egész belső szerkezetet a medvetalpra helyezett kőpad, vagyis kőtartó pad tartja; ennek négy lába van, ezeket összeköti elől a felső és alsó sámol, oldalt fent a vánkos. A lábakon keresztül megy a régöl; a két régöl közt van a vashíd (fából!). A kis gerendőnek a malom helyiségébe eső részén van a nagy kerék, mely szintén fogas; a sámol és a vashíd közé van betokozva a szálvas nevű tengellyel bíró fogas korong, melyet a fogaiba illeszkedő nagy kerék forgat; a korong felett vanabalancz, azután az alsó és felső kő, majd a garat, melyeket együtt bádogkéreg vesz körül. A kőpad mellett van a kőemelő daru; a többi fölszerelés a kőpadlóból és a lisztes ládából áll. Egy ilyen malom 1 mázsa kukoricát 1 óra alatt puhára őröl, tehát ugyan oly munkát végez, mint a vízimalom"

60 Járgányos malom A járgányos malom a szárazmalmok legtovább fennmaradó típusa. Mint már említettük, a múlt század során tömegesen álltak alföldi városainkban, Kecskeméten pl. egész külön utcát képeztek. A rengeteg fa szerkezet, a zsup- nád- és szalmatetők könnyen tüzet fogtak és veszélyeztették a lakóházakat. A városi tanácsok egymásután hozták a rendelkezéseket városon kívülre való telepítésükről, de kevés sikerrel. A szárazmalmok áüták legkevésbé a gőz- és műmalmok versenyét. A magyar malomipar fénykorában e malomtípus valóban háttérbe szorult. 1863-ban 7966 szárazmalomról tudnak a statisztikák, 1906-ban ezekből csak 619 maradt. A XX. század során egynéhány még működött mutatóba, de gabonaőrlésre már nem használták őket. Ma már egye tien működőképes szárazmalom van Magyarországon, az 1836-ban épült Tonka-féle lisztelő, majd köleshántoló szárazmalom Szarvason.

61 A szárazmalmok rendszerint 2 fő részből áUtak, a járószintből (malomalj, keringősátor) és a malomházból. A keringősátor elnevezés fejezi ki legképletesebben ennek a munkatérnek a formáját és funkcióját: hatalmas oldalain nyitott, magas tetőzetű épület - valóban sátorra emlékeztet. Belsejében helyezkedik el a járókerék vagy nagykerék, mely függőleges tengely, a bálvány körül forog. Ennek felső vége a járomban, alsó pedig a medvegerendában jár. 60. Jankó 1902. 248. 61. Nagy 1956.