Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Urbán László: A paraszti állattartás rendszerének felbomlása az első négy termelőszövetkezeti városban

utolsó kaszálást követőleg a lucernaföldeken. Túrkevén a nagyon dúsan nőtt zöld búzát is járatták birkával, esetleg lóval addig, amíg a várható termésben kárt nem tett. A legeltetés mértéke összességében tehát jóval nagyobb volt, mint amit a kizárólagosan legelőként használt területek lehetővé tettek volna. A négy város gazdái a legeltetést és az istállózást rugalmasan kombináló állattenyésztést valósítottak meg. A harmincasnegyvenes években általában a májustól októberig való legelőntartás volt a jellemző, a téli időszakban pedig a takarmányozás. A legnagyobb mértékű legeltetés a juhászatban folyt. Ezzel az állatfajjal a szikes legelőket hasznosították, míg a jobb minőségű — többségében közösen használt — legelőkre elsősorban a szarvasmarhákat verték ki. Karcagon 1935-ben az egész juhállomány legelőre járt, a 3647 szarvasmarhából is mintegy kétezer, a sertésáüománynak kb. a fele.

75 Túrkevén a város legelőjének többségét adó „ecsegi legelőre" a harmincas évektől sertést már egyáltalán nem hajtottak ki, viszont 1942-ben is 1220 szarvasmarha és 300 ló legelt ott.

76 1939-ben Mezőtúron a túrtői pusztára 256 felnőtt szarvasmarhát, 178 borjút, 50 lovat és 44 csikót vertek ki.

77 A közös jellemzők meUett különbségek is mutatkoztak a négy város között a legelőhasználatot ületőleg. A több szikes területtel rendelkező Karcag és Mezőtúr esetében az egyéni kezelésben lévő legelők jelentették a többséget, KisújszáUáson és Túrkevén viszont a közös legelők. Az 1948 márciusában adott jelentések szerint Karcagon a határ 20%-át, Mezőtúron 8,4%-át, Túrkevén 8,5%-át, KisújszáUáson 5,8%-át, tették ki a legelők.

78 Karcagon a 12 510 kh-ból csak 857kh volt a társulati és közbirtokossági legelő, Mezőtúron a 6003 kh-ból 1820 kh társulati és közbirtokossági, valamint 491 kh városi közlegelő. Túrkevén a 4669 kh-ból 2619 kh városi közlegelő volt és 849 kh társulati-közbirtokossági legelő. Kisújszálláson a város határában levő 1753 kh közös használatú legelő mellé (az összes legelőterület 2875 kh volt) a közbirtokosság még Tiszacsegén is bérelt 2800 kh-t.

79 Egyéni kezelésből közös használatba kerültek a földreform során igénybevett, földművesszövetkezeteknek juttatott legelők. Ezek kiterjedése Túrkevén csak 350 kh volt, Mezőtúron 883 kh, Karcagon viszont elérte az 1600 kh-t.

80 A városi, társulati és közbirtokossági, valamint földművesszövetkezeti legelők nagyságának a közös gazdaságok kezdeti legeltetési lehetőségei szempontjából jelentősége volt. Ezek a területek ugyanis többnyire a tanácsi felügyelet alatt működő legeltetési bizottságok kezelésébe kerültek, s nem a termelőszövetkezeti csoportok birtokába.

81 A szövetkezeti szervezés legkorábbi szakaszában a létrejövő termelőcsoportok az 1948 őszén igénybevett nagybérleteken alakultak, így legelő területeik is ezekből a magántulajdonú földekből származtak. Az első és második tszcs-felülvizsgálati kampány (1949 január és március) tapasztalatai azt mutatták, hogy a négy város közül legelők 75. Petrov István 1976. 28. 76. M. Szabó László 1942. 47. 77. Bodoki Fodor Zoltán - Bodoki Fodor Zsigmond 1978. 160. 78. SZML Szmgf. 2591/1948 79. Uo. 80. Uo. 996/1948 és SZML Mezőtúr közigazgatási 2000/1947 81. A legeltetési bizottságok kezelésében jelentős nagyságú legelőterületek voltak, Túrkevén pl. - 1951.április 29-i jelentés szerint - 2508 kh. MSZMP MBA. 39/2/205.