Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Urbán László: A paraszti állattartás rendszerének felbomlása az első négy termelőszövetkezeti városban

A helyzeten a bontási anyagok széles körű felhasználásával és a házi téglaégetés megindításával igyekeztek javítani. A munkálatok így is belenyúltak a télbe. Az 1951.évi állatelhelyezést szolgáló termelőszövetkezeti építkezések összértéke a 4 városban 8.119.000 Ftot tett ki. 3610 tehénnek, 1137 anyakocának, 5728 hízósertésnek, 4845 egyéb sertésnek, 1924 lónak és 34.280 baromfinak létesített férőhelyet, részben átalakítással, részben új épületek emelésével.

49 A téli hónapok elteltével ismét lendületet kapott az építkezés. A korabeli jelentések szerint 1952-ben a túrkevei termelőszövetkezetek saját erőből több millió forintos beruházásthajtottak végre és komoly állami támogatást is kaptak.

50 Egy összefoglaló értékelés visszatekintőleg azt állapította meg, hogy a 4 városban a tsz-ek 22.200 állatférőhelyet hoztak létre 1952-ben.

51 Ezzel együtt sem oldódott meg azonban teljesen az állatok elhelyezése. Kisújszállásról 1952. december 31-én azt jelentették, hogy még kb. 250-300 szarvasmarha férőhely hiányzik, Karcagról 1953. augusztus 11-én azt, hogy az állatállomány számára csak 60—70%-ban van biztosítva a hely.

52 Ezeken túlmenően még számos korabeli dokumentum tesz utalást arra, hogy egyes közös gazdaságokban az állatok zsúfoltan vannak elhelyezve. A mennyiségi problémáknál is súlyosabb nehézséget jelentettek a minőségi hiányosságok. Az adott körülmények között a nagyszámú istálló és ól felépítése csak kényszermegoldások alkalmazásával volt lehetséges. Jószerével csak azt tartották szem előtt, hogy minél rövidebb idő alatt minél több férőhelyet hozzanak létre. Az irányítószervek is ezt a szemléletet támogatták. 1953 augusztusában pl. azért bírálták a karcagi termelőszövetkezeteket, mert azok „az egyszerű építkezéseket, amelyekkel a pillanatnyi nehézségeket le lehet küzdeni, nem teszik magukévá".

53 A nagy sietséggel kialakított állattartó helyek jórésze nem felelt meg a követelményeknek, de a jószágok bekötése mégis szükséges volt. A rossz feltételeket biztosító (hideg, huzatos, sötét stb.) épületek használata az állatállomány erő- és egészségi állapotára kedvezőtlenül hatott. A korabeli állatorvosi jelentések

53 rendszeresen említést tesznek arról, hogy a különböző betegségek kialakulásában szerepe van az istállók, ólak állapotának. 4. A munkaerőhelyzet hatása az állattartásra A paraszti állattenyésztés jellemző vonása volt, hogy a legbőségesebben rendelkezésre álló termelési tényezőt a munkaerő jelentette. A kis- és középparaszti gazdaság családi munkaszervezetben dolgozott, amelyben felnőttek és gyerekek számára egyaránt volt feladat.

55 A gazdagparaszti birtok idegen munkaerő szükséglete is ^biztosított volt. így a jószágtartás teendőinek aprólékos és pontos elvégzésére a lehetőség általánosan megvolt. 49. Uo. 39/2/207. 50. Uo. 53/2/26. 51. Uo. 39/2/207. 52. SZML MTVB Mg. o. 65-1/1953 és 65-68-1/1953 53. Uo. 65-68 1/1953 54. Uo. 657-1/1954 55. A paraszti gazdaság munkaszervezetéről, működéséről részletesen ír: Szabó László 1968.