Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Urbán László: A paraszti állattartás rendszerének felbomlása az első négy termelőszövetkezeti városban

Az állatsűrűség alakulása a négy város és a megye termelőszövetkezeteiben

32 100 kh szántóra jutó számosállat (db) megnevezés 1952 1953 1954 1955 december 3 1-én Karcag 11,8 8,9 10,5 12,1 Kiskunszállás 13,3 9,9 11,1 12,2 Mezőtúr 11,3 10,0 9,6 11,2 Túrkeve 11,6 10,6 11,3 12,5 megyei átlag 14,7 12,0 13,8 13,8 A kialakuló termelőszövetkezeti állatállomány fajtastrukrúrája lényegesen nem tért el a paraszti állattartásban a harmincas-negyvenes években szokásostól. Említésre méltó változást a hússertések arányának valamelyes növekedése jelentett.

33 Minőség tekintetében a közös gazdaságok elmaradtak az egyéniektől, ami egyrészt a sokhelyről összehozott állomány heterogén voltából, másrészt a takarmányozási és tartási viszonyokban mutatkozó hiányosságokból adódott. 3. Az állatok elhelyezésének problémái A paraszti gazdaságokban az állatállomány a kollektivizálást megelőző időszakban a gazda házatáján volt elhelyezve. Ebben a vonatkozásban a tanyák kedvezőbb jószágtartási lehetőséget biztosítottak, mint a városi porták. Több terület volt az elhelyezésre szolgáló épületek kialakítására, a jószágok szabadabban járhattak, nagyobb lehetőség kínálkozott a szórványlegeltetésre. A gazda földterülete általában a tanya körül, vagy ahhoz közel terült el, így nemcsak a munkaerő, hanem a takarmány is helyben volt. A feltételek kedvezőbb volta a tanyáknak nagyobb szerepet juttatott az állattenyésztésben, mint a lakosság megoszlásában. A mezőgazdaság kollektivizálása a tanyák korábbi szerepét erőteljesen csökkentette, részben azáltal, hogy a külterületi népesség — és lakotthelyek — száma megfogyatkozott, részben azzal, hogy a tanyákon tartott állatok mennyiségét korlátozták. A tanyai gazdálkodás hagyományos rendjét már a teljes átszervezést megelőzően megrendítették a tagosítások, amelyek a gazdaságok jórészénél megszüntették a földnek a lakó- és gazdasági épületekhez való közelségét, tehát elválasztották a takarmánytermelő és felhasználó helyeket. 32. Uo. 205. 33. 1955. augusztus 17-i jelentés szerint a megyében a mangalicatartás a jellemző, de a termelőszövetkezeti városok törzstenyészeteiben a fehér hússertés és a berkhsire is jelentős. MSZMP MB A. 39/2/206.