Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

H. Timkó Ilona: Tökmagolaj készítés a rátóti Fenyvesalja Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben (1977)

Kardos László az őrségi olajütés vizsgálatakor a 20. század elejét jelöli meg e műhelyek, illetve a tökmagolaj készítés eredetének idejéül.

7 A tökmagolaj készítésére specializálódott egyszerű műhelyeknek kisteljesítményű felszerelésük volt, amelyet legnagyobb részben az olajütéssel foglalkozó parasztemberek készítettek. A háziipari felszereléssel előállított olaj ízével és zamatával nem versenyezhetett az olajgyárakban előállított, lényegesen tisztább, de ebből eredően íztelen étolaj. E vidék lakossága a tökmagolajat ételízesítőként hasznosította, elsősorban annak jellegzetes aromája miatt. Az erre a tájra jeUemző hagyományos táplálkozási divatról, ízlésről tanúskodik az egyes olajütők körzetének és forgalmának számottevő kiterjedtsége, a tökmagolajfogyasztásnak az 1950-es évekig tartó jelentősége, valamint annak az 1960-as években egyre erőteljesebb újraéledése.

8 A tök nyugat-dunántúli hagyományos termesztése azonban sem mértékében, sem a művelés módjában nem különbözött az ország más vidékén szokásostól. A tököt itt is a kukorica vagy a burgonya között termesztették, mindig csak annyit, amennyi az állatok takarmányozásához szükséges volt. Az 1920—1930-as években a legtöbb parasztgazda fél vagy egész zsáknyi megtisztított tökmagot üttetett, ennél nagyobb mennyiséget csak ritkán. Háztartásonként 6-7 liter olaj fogyott el, ami az egész évi szükségletet jelentette.

9 A tökmagolaj kizárólag ételízesítőként szolgált a saláta és a tésztafélék készítéséhez. Az ország keleti területein - vallási okok miatt — a jóval számottevőbb olajfogyasztás bőségesebb és könnyebben megszerezhető olajforrást igényelt, ezért ezeken a helyeken a nagyobb mértékben termesztett tök magja csak kiegészítő olaj forrásként szerepelt a len és a napraforgó meüett, amelyek olaját a böjtök idején zsírpótlóként fogyasztották. A tök egyedül csak a Nyugat-Dunántúlon vált elsődleges olajosnövénnyé, amit elsősorban a hagyományos táplálkozási szokás, ületve az ottani ízlés tartott mindmáig életben.

10 Erről szembetűnően tanúskodnak a ma is működő, tökmagolajat készítő műhelyek, amelyek többnyire termelőszövetkezeti kezelésben állnak. A lakosság háztáji szükségletét kielégítő üyen szolgáltatással a rátóti Fenyvesalja Mezőgazdasági Termelőszövetkezet is rendelkezik, amely hat község: Rátót, Gasztony, VasszentmÜiály, Csörötnek, Magyarlak, Rábagyarmat területén fekszik. E mezőgazdasági termelőszövetkezet főbb üzemi adatai a következők: földterülete 4542 hektár, ebből mezőgazdaságüag művelt terület 3075 hektár, erdőterület 1300 hektár. (A földterület nagyrésze, 1/3-a erdő. A termelési érték 5%-a kerül ki innen). A művelésre alkalmas terület 167 hektár. A Fenyvesalja Mgtsz összes taglétszáma: 680 fő,ebből dolgozó 279 fő, az alkalmazottak száma 92 fő. Fő üzemágai növénytermesztés, állattenyésztés és erdőgazdálkodás, meUéktevékenysége fafeldolgozás. 7. Kardos L. 1943.90. 8. Selmeczi Kovács A. 1978. 223. 9. Kardos L. 1943. 90. 10. Selmeczi Kovács A. 1978. 206.