Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Pintér János: Hódmezővásárhely agrárviszonyai a századfordulón a korabeli statisztikák tükrében
A növényféleségek termésátlagait közepesnek mondhatjuk Hódmezővásárhelyen a feltüntetett 15 esztendő során. Általában valamivel meghaladják a Csongrád megyei és az országos átlagokat, de tartósan és jelentős mértékben emelkedő termésátlaggal nem találkozhatunk. Egy-egy esztendőben valamely növényféleség jobb vagy rosszabb termése sokkal inkább a véletlenben (vetőmag minősége, időjárási viszonyok), mint a megfelelő szakértelemben keresendő. Az átlagtermések összevetésére, s az elmondottak bizonyítására álljon itt néhány példa a szóbanlevő időszakból. A búza termésátlagai: megyei: 6,4—7,2 q/kh, országos: 6,9—7,1 q/kh. Rozsból: megyei: 6,0-7,1 q/kh, országos: 6,5—6,6 q/kh. Árpa esetében: megyei: 7,5-8,9 q/kh, országos:7,1—8,3 q/kh. A zab termésátlagai: megyei: 6,8—6,9 q/kh, országos: 6,2—6,7 q/kh. Kukoricából: megyei: 5,8—9,7 q/kh, országos: 7,1-9,9 q/kh. Bükkönyből: megyei: 16,3—22,7 q/kh, országosan: 18,3—19,4 q/kh. Lucerna esetében: megyei: 20,1—31,7 q/kh, országosan: 23,9—27,4 q/kh 33 . Ezek a számok semmi rendkívülit nem jeleznek, beleillenek az alföldi közepes terméseredmények sorába, mintegy igazolva a századforduló utáni esztendők korábban már vázolt termelési adottságait, feltételeit és lehetőségeit. A zöldségtermelés gyermekcipőben járt ekkor, szinte kizárólag betelepült bolgárok foglalkoztak vele — igen eredményesen. A gyümölcsfaállományt tekintve, Csongrád megyére esett 1895-ben Magyarország gyümölcsfáinak 2%-a. A megyén belül közel 20% jutott Vásárhelyre, 42% Szegedre. A hódmezővásárhelyi gyümölcsfaállomány 1/3-a (34%) meggyfa, 18%-a szilvafa, 13%-a almafa volt. 34 Vásárhely szőlőtermelése nem volt számottevő. Komolyabb, akár 10 kh-t megközelítő szőlőtelep a századfordulón nem létezett városunkban. Ennek fő oka a filoxérának ellenálló immúnis homoktalaj csekély területe volt. 1901-ben a vásárhelyi szőlők 97%-a nem immunis homoktalajban 35 birkózott filoxérával, peronoszpórával, s maradt alul vesztesen, dacára a szívós megelőző és védekező munkának. 1901-ben a teljes szőlőállományt (1593 kh) megtámadta a pernoszpóra, pedig nem sokkal előtte 1200 kh-t végig permeteztek. így azután szinte természetes, hogy egyre több szőlőtőkét vágtak ki, s a szőlő területe Hódmezővásárhelyen alig egy évtized alatt felére csökkent. III. Állattenyésztés Mint arról szó volt, az állattenyésztés a másodhegedűs szerepet töltötte be a növénytermesztés mögött a két fő termelési ág viszonylatában. Az egyes állatfajok száma Hódmezővásárhelyen a 9. sz. táblázat szerint alakult. 36 33. Uo. és saját számításaink. 34. M.K.MG.STAT. I. k. 1897. 286-287. 35. M. S. K.4. k. 103. 36. M.K.MG.STAT. IV. k. 1900. 37-38. és M.S.K. 41. k. 14.* alapján.
