Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Mártha Zsuzsánna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban századunk elejéig

A baromfitenyésztés termékei közül a külkereskedelmi forgalomba kerülő legrégibb és legjelentősebb cikkünk volt a toll. Élő és leölt baromfiból, tojásból — a nyugati határszéli batyuzástól eltekintve — a magyar export csak a múlt század közepén túl vált számottevővé. Tollból egyébként évről évre már korábban nagyobb mennyiséget importáltunk is. A harmincadhivatali adatok szerint pl. az 1735. évi 324 fi értékű tollkivitelünkkel szemben 712 fi értékű tollbehozatal mutatkozott, és a következő esztendőkben is hasonlóan alakult tollkülkereskedelmünk, bár csökkenő volt a behozott mennyiség.

37 A tollkivitel csak a XVIII. század végén, illetve a XIX. század elején jutott végleg túlsúlyra. A magyarországi toll régi külkereskedelmi forgalmában Alsó-Ausztria, Morvaország, Szüézia és Lengyelország állt a lista élén. Schwartner szerint 1802-ben 358 881 font fosztatlan és 445 font fosztott ágytollat vittek ki Magyarországról.

38 Ecsedi szerint „nagyobb része annak a' tolinak, mellyel a' Prágai Sidók oly nagy kereskedést űznek, Magyar Országból való".

39 Horváth Mihály arról tudósított, hogy 1790-től 1825-ig évente 200 000-800 000 font súlyú ágytollat exportáltunk, és 1823-tól 1827-ig 7105 q volt a Magyarországról kivitt toll és pehely évi átlagsúlya.

40 A XVIII. század végétől kezdve cseh és morva kereskedők rendszeresen átjártak Magyarországra, hogy a tollat itt is felvásárolják.

41 A többi baromfitermék XVIII. századi külkereskedelméről ugyancsak Schwartner tájékoztatott először. Közölte, hogy az 1780-as években Bécs földrajzi közelségének hatására jelentős mennyiségű élő baromfit szállítottunk Ausztriába, majd az 1790. november 1-től 1791. október 31-ig eltelt év alatt 64 556 forint értékű háziszárnyast vittünk ki oda. Felhozta továbbá Schwartner, hogy a Vas megyéből Grácba kivitt kakasok közül ivartalanítva és meghizlalva számtalan példány „stájer kappan "-ként kerül vissza Magyarországra.

42 Különösen élénk kereskedelmet bonyolított le baromfiban a nyugati országrészek népe Béccsel, leginkább a soproniak, „a honnan kerülő tikászok nagy szekerekkel bejárják az egész túl a dunai részt, s helységről helységre szedik össze a tyúkot, csirkét, kappant, tojást". A XIX. század elejéről kevesebb a baromfi- és tojáskiviteli adatunk. Magda Pál szerint az ország nyugati megyéi a bécsiek számára nagyon sok aprómarhát nevelnek.

43 Lassú István pedig úgy tudta, hogy Nyugat-Magyarországon ,,a' Béts felé való tojás Kereskedéssel sokan meggazdagodnak".

44 37. Kőszeghy S. 1894. 176-177., 182-183., 274-275., 280-281. és 358-359. MGSZ. - Aharmincadhivatali naplókat 1872-ben selejtezték, alig maradt meg azokból valami az Országos Levéltárban (tk. 1894. 369-371. MGSZ). 38. Schwartner M. 1809.231. 39. Ecsedi D. 1814. 125. 40. Horváth M. 1868. III. köt. 342. 41. Balogh Z. 1938. 3. 42. Schwartner M. 1798. 169- 170. 43. Magda P. 1819. 57. 44. Lassúi. 1829. 58.