Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Mártha Zsuzsánna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban századunk elejéig
mennyiségben előnyös áron legyen értékesíthető. A szakoktatásban és a gazdasági egyesületi tevékenységben alig vették valamibe a baromfitenyésztést, önmagától fejlődött ez ott, ahol valamelyest fejlődni kezdett. 24 Némi javulás az előadottak ellenére a mindinkább bontakozó piaci kereslet hatására az első világháború előtt mégis észlelhető volt, de országosan az még nem jelentkezett. Legkorábban az alföldi tanyásgazdálkodás területén öltött a magyar baromfitenyésztés a helyi szükséglet fedezését meghaladó méreteket. Elsőként a kereskedelem figyelt fel nálunk a baromfitenyésztés fejlesztésében rejlő gazdasági lehetőségekre. Az 1882 óta rendszeresen közzétett külkereskedelmi statisztikából ugyanis kitűnt, hogy az állattenyésztésnek ez az elhanyagolt ága a feltételezettnél jobban jövedelmez. Elképzelhetjük, vélekedett Telkes Simon szakíró: „mennyi folyhatna be ezen a réven még az országba akkor, ha társadalom és kormány egyaránt felkarolná valahára ezen ügyet is, és többféle eszközzel és úton-módon elősegítené úgy a tenyésztést, mint a szállítást a külföldre". 25 Az 1887. évi közgazdasági és statisztikai évkönyv is megállapította, hogy „a mezőgazdasági mellékfoglalkozások közt talán egy sincs fontosabb a baromfitenyésztésnél". 26 Keleti Károly áelmezési statisztikájának adatai pedig kimutatták, hogy a baromfitenyésztés a népélelmezés javításához addig alig méltányolt mértékben járul hozzá. Magyarország lakossága (Horvát-Szlavonországé nélkül) egy évben 25 429 105 forint értékben 391 217 q baromfihúst, 9 063 000 forint értékben 302 130 q tojást fogyasztott el. 27 Figyelmet érdemel Keletinek az a megállapítása is, hogy az 1880-as években nálunk az egy főre jutó évi 31,92 kilogrammnyi összes húsfogyasztásnak 9,2%-a, azaz 2,95 kg volt a baromfihúsfogyasztás, a tojásfogyasztás pedig 2,28 kg-ot tett ki. 28 Ide kívánkoznak Kiss József következő sorai: „A ki kételkedik abban, hogy a baromfitenyésztés jövedelmező is lehet, annak ajánlom, menjen el.. . Félegyházára,Kecskemétre, Hód-Mezővásárhelyre, Békés-Csabára vagy más alföldi városba, a hol azután az illető meg fog győződni arról, hogy naponkint és hetenkint mennyi tyúk, csirke, pulyka és más házi szárnyas, úgyszintén tojás és toll szállíttatik el az év minden szakában Bécsen át Németországba, Schweizba, Belgiumba, Hollandiába stb.". 29 Bár bizonyos fejlesztési intézkedések már korábban is történtek, mezőgazdaságunk tulajdonképpen csak az 1890-es években tért rá arra az útra, hogy elsajátítsa és megvalósítsa a belterjesebb nyugati agrárfejlődés vívmányait, s ezen belül az állattenyésztés terén nagyobb termelékenységre és jövedelmezőségre törekedjék. Hivatalosan a baromfitenyésztést azzal kezdték Magyarországon fejleszteni, hogy 1891-ben ez az ügykör Grubiczy Géza személyében külön előadót kapott a Földmívelésügyi Minisztériumban. 30 Majd még ugyanabban az évben a kolozsmonostori gazdasági tanintézet, valamint az adai, a debreceni, a nagy szentmiklósi, a rimaszombati és a somogyszentimrei földművesiskola 24. Hreblay E. 1904. 16. 25. Telkes S. 1884. 138. 26. Közgazdasági és statisztikai évkönyv 1887.1887. 198. 27. Ua. 199. 28. Magyarország népességének élelmezési statistikája .. 1887.68. 29. Kiss J. 1890. 39-40. 30. Grubiczy G. 1895. 13.
