Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Kovács Miklós: Adatok a takarékmagtárakról

hogy ez esetben újabb közgyűlés hivatik egybe, mely bármily csekély legyen is a jelenlévők száma - határozatképes leend; vagy pedig, hogy a kitűzött tanácskozási tárgyak a jövő rendes közgyűlésre halasztatnak. " Jellemző volt a klenóci tervezet felülvizsgálatára az, hogy a takarékmagtár jelentőségét mennyire hangsúlyozza a miniszteri leirat, és az is, hogy részletesen intézkedett a demokratikus, bizonyos fokig szociális szempontok figyelembevételére. Borsod vármegye felterjesztette a mmisztériurnhoz a megyei Bábán alakítani szándékolt takarékmagtár alapszabályainak tervezetét. Az osztályok véleményezése után a minisztérium leirata a következőképen szólt Borsod vármegye közönségéhez: „ . . . Bába községében alakítandó takarékmagtár alapszabályait oly megjegyzéssel küldöm viszsza . .., hogy noha törvényes ok az alapszabályok jóváhagyása ellen nem szól, közgazdasági tekintetek a takarék magtárak eszméjének látszólagos jótékonyságát tetemesen lejebb szállítják, a mennyiben a magtári kezelés, a gabona neműek gyakori romladozása és az árak különbözősége sokszor káros befolyást gyakorolnak és a jótékony czél elérését minden nemes törekvés daczára lehetetlenítik. A takarékpénztárak vagy a kölcsönsegélyező egyletek eszméje már a kezelés egyszerűségénél fogva is sokkal üdvösebb. Mindamellett azonban, ha a folyamodó község ragaszkodik eszméjéhez, a megye közönsége által odautasítandó, miszerint az alapszabályok 13. §-át következőleg idomítsa át: Az igazgató köteles az évenként megvizsgált számadásokat az elnöknek oly czélból bemutatni, hogy ez azokat felülvizsgálat végett a megyéhez terjessze fel, minthogy az egylet, illetőleg a takarékmagtár ügye a felsőbb hatóság ellenőrzése alatt áll. A takarékmagtár ügyének ellenőrzése a közigazgatási hatóságot illeti."

34 Még említés történik az iratokban a jolsvai takarékmagtárról is. Esztergom vármegye közönsége pedig jelentette, hogy: „Keletkező félben van azonban a megye alá tartozó Párkány mezővárosában egy részvényekre alapított magtári társulat, mely jóllehet létrejötte biztos kilátásban áll, még is miután eddig véglegesen megalakulva nincsen, ez időszerint tényleg létezőnek nem tekinthető."

35 Ez a társulás klenóci típusú takarékmagtárnak indult. Különleges egyesülés volt Máramaros vármegyében: ,,Akna Rákon és Fejér patakon segélyező egylet elsőbbik 1500 frt... utóbbi 1000 frt tőkével. A szegényebb sorsú községi gazdák ezen pénztárból esetről esetre 20 forintig terjedő kölcsönben részesítettnek." Ez ugyan nem a szokásos takarékmagtár, hanem átmenet akközött és a takarékpénztár között. A cél hasonló, csak nem természetben történik a kölcsönzés. Erdélyben inkább a minisztérium által is ajánlott egyszerű vitelű takarékpénztárak terjedtek el. Ilyen volt Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, valamint a kisegítő pénztárnak nevezett egyesülések, így Tordán, Désen, Sepsiszentgyörgyön. Ilyen alakult a Felvidéken Rozsnyón, „Szabadalmazott Gölnicbányán" és Liptószentmiklóson pénzsegélyező egylet néven. A Felvidéken több evangélikus egyházközség jegyzőkönyvében találhatók adatok a „Kirchen-Fruchtfond"-okról, tehát az egyházi szervezésű magtárakról, amilyenek az öszszes Szepesi 13 városi esperesség (senioratus) imaházai mellett voltak az 1850-es évektől kezdve és nagyon szép eredményeket értek el.

36 34. Bába (Hő Bába, ma Hejőbába) a mezőcsáti járásban, sík vidéken, a Hejő folyó közelében fekvő kisközség. A XX. század elején 1195 lakosa volt. 35. OL, K-168 általános osztályok 1868-2. t. 36. Gergelyi, O. dr. közlése