Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Kovács Miklós: Adatok a takarékmagtárakról

Kifogásolta az ügyosztály a kamat mennyiségét, soknak találta az egy mérő után a 1/4 mérő kamatot, és havonkint 3 iccére változtatja azt. A döntés: „ . .. noha elvÜeg a takarék magtárak eszméjét gyakorlati nehézségei folytán nem pártolom, e helyett sokkal czélszerűbbnek tartom a kölcsönző segély egyleteket, melyek kicsinyben takarékpénztári rendszeren alapulnak, a jelen esetben ... a kérelemnek helyt adok azon feltétel alatt, hogy a 9-*k §-ban követelt 1/4 kamat mint túlságos leszállíttassék." Csekey válasza mint tanúé gazdaságtörténeti adatként ide kívánkozik. Rámutatott arra, hogy a „gabonában megszorult paraszt müyen uzsorának van kitéve ... Mikor tavasszal eladni kényszerül, igen olcsón veszi meg tőle az ezzel foglalkozó vigéc. Ha pedig vásárolnia kell, a készlet fogyására hivatkozással nagy árat kér érte. ősszel viszont a termés betakarítása után, a nagy kínálatra hivatkozással, az eladni szándékozónak olcsó árat fizet, ha átveszi, viszont a vetőmagnak vásároltnak pedig — tudván azt is, hogy mindenképpen kell - minőségi árat szab." A takarékmagtár ezt az uzsora-helyzetet kívánta megszüntetni, a parasztokat összehozta egymással, a rászorulót a tartalékkal rendelkezővel az egylet útján. A megállapított ,kamat' nagysága még így is kisebb értéket képviselt, mint az uzsorát igénybevevőké." Felhívta a figyelmet arra, hogy az igénybevétel idején rendszerint csak drágán lehet vásárolni, a visszaadáskor pedig legolcsóbb az ár. A haszon egyrésze a magtár fenntartására, a tárolási munkákra is kellett. Másrészt pedig közös célt szolgált az egyházi építkezésre, a gyülekezet hasznára. „A takarékmagtár alapítása a dombok között meghúzódó kis községben az egyenletesebb, biztonságosabb életet kívánja szolgálni."

27 A minisztérium általában a ,,kamat" nagyságát kifogásolta. Magyarázatot is adott egy másik, ugyanebben az évben felterjesztett alapszabálytervezetre adott válaszában Fejér megye közönségének: „ . .. a sárbogárdi-tinó di takarékmagtár alapszabály tervezet példányait kézbesítés végett azon kijelentés mellett küldöm vissza . . . mely szerint folyamodókat értesítse, hogy olyan vállalatot, a mely 20 százalékot köt ki magának nyereményképen mint törvénybeütközőt nem engedélyezhetek. A takarékmagtáraknak első sorban humanistikus czélú intézeteknek kell lenni, de 20% jutalék mellett ezen czél tökéletesen elejtetik. Azon esetben azonban, ha folyamodók fentebbi akadályt eltávolítani és újabb felterjesztést tenni szándékoznak, előre figyelmeztetendők, miszerint az alapszabályok 28. §-ban, hol az alapszabályok változtatásáról van szó, a felsőbb jóváhagyás beiktatása is megkívántatik, a mennyiben a helyben hagyott szabályok megváltoztatása csak a kormány tudtával és beleegyezésével történhetik." Végül: „Az intézet feletti ellenőrködést a megye közönsége gyakorolja és feloszlatása esetére a felosztási tervezet ... a minisztériumhoz felterjesztendő."

28 Fejér vármegyében egy másik, korábban alapított takarékmagtár is szerepel az alispán egyik 1868. évi jelentésében: ez 3 év előtt keletkezvén, a részes aratásból nyert gabonajövedelemből alapíttatott a község által Sárszentmiklóson. A Kisalföldön volt egy egyéni alapítású takarékmagtár. Ennek mindenre kiterjedő és részletes alapítólevele teljes egészében a Függelékben olvasható. Ezt a takarékmagtárat a volt földesúr két községe volt jobbágyainak, úrbéreseinek anyagi megerősödése érdekében alapította. Pozsony megye közönsége a felterjesztésében már azt írja: „ . . . legközelebbi 27. 9390/867 FIK: „Ezen alapszabályok a földmívelés, ipar és kereskedelemügyi m. k. minisztériumnak bemutattak. Pesten 1897 november 2an Gorove István L. S." (Gorove I. akkor miniszter volt, L. S. - locus sigilli - a pecsét helye.) 28. OL, K-168 általános osztályok