Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

N. Kiss István: A magyar marhatenyésztés jelentősége Magyarország és Közép-Európa számára a 16—18. században

A nemesi jövedelem százalékos megoszlása 1 707-ben terület állattenyésztés gabonatermelés bortermelés kézműipar pénzjövedelem kereskedelem Komárom megye 63,5 28,3 0,0 6,6 0,4 0,2 Esztergom megye 62,7 17,9 5,1 5,9 8,4 Kishont megye 42,7 12,6 0,0 26,4 18,3 Rimaszombat 31,8 13,9 0,7 6,1 37,0 10,5 oppidum Az összehasonlítás azt bizonyítja, hogy ugyanazon a területen mind a parasztoknál, mind a nemeseknél a termelés súlypontját az állattenyésztés képezte. A parasztok jövedelmének háromnegyedéi-négyötödét az állattenyésztés biztosította a megyékben. Csak Rimaszombat mezővárosban csökken az állattenyésztés súlya 30%-ra s jut jelentősebb szerep a kézműiparból, kereskedelemből és pénzüzletekből (kölcsön, uzsora) származó jövedelemnek. A nemesek gazdálkodásában is tekintélyes az állattenyésztés súlya: két megyében az állattenyésztés kétharmadát, a harmadikban 42%-át tette ki az összjövedelemnek. Rimaszombat mezővárosban az ott élő nemeseknél kb. ugyanakkora az állattenyésztés súlya, mint a polgároknál. A gazdálkodás más területein viszont határozott különbség mutatkozik: a nemesek viszonylag több gabonát termelnek és nagyobb arányú a kölcsön- és zálogüzletekből húzott jövedelmük is, mint a parasztoknál, ugyanakkor a szegényebbek közül sokan, mint iparosmesterek és kereskedők dolgoztak. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy mind a parasztok, mind a nemesek gazdálkodásában alapvető szerepet játszott az állattenyésztés , mert abból származott jövedelmük zöme. A tőke, illetve hozamérték kb. 80%-át, mint az 1707. évi összeírás bizonyítja, a marhatenyésztés tette ki. Figyelembe véve a fenti táblázatok eredményeit megállapíthatjuk, hogy 1500 és 1700 között az országos termelési értéknek, azaz a nemzeti jövedelemnek mintegy 50-60%-át a marhatenyésztés tette ki. H. A belső piac Magyarország élelmezési helyzetét a 16 — 17. században a nyugat-európai példáktól eltérően alacsonyabb cerealia és magasabb húsfogyasztás jellemezte. Szemben az Európaszerte irányadónak tartott évi 250 literes kenyérgabona fejadaggal, az Magyarországon nem haladta meg az évi 160 literes (1,12 q) fejadagot.

3 Az állati fehérje, azaz a hús aránya jelentékenyen nagyobb volt táplálkozási struktúránkban, mint Európában. A 16 — 17. század fordulóján a napi húsfogyasztás értéke Magyarországon 175-190 g volt és az évi kvóta átlagosan 65 kg-ot tett ki.

4 Ez kb. egyharmada a tervezett és kb. a fele a magyar hadszíntéren ténylegesen elfogyasztott katonai fejadagnak. Az elfogyasztott hús 3. N.Kiss 1977. 4. N.Kiss 1978. Fleischversorgung